Több kritika érte az EU-t a lassú reakció miatt. Az intézményrendszer ugyanis kifejezetten bonyolult, de az EU működésének megértéséhez fontos tisztában lennünk vele, hogy melyik intézmény valójában milyen feladatokat lát el, és tulajdonképpen melyik is az, amelyik irányítja a közösséget.

De ha nem a Bizottság az EU-t valójában irányító intézmény, akkor melyik? – vetődhet fel a kérdés. Az Európai Unió legjelentősebb intézménye az Európai Tanács (ET), amely az uniós tagállamok vezetőit, magának a testület elnökét és a Bizottság elnökét foglalja magában. Ezt leginkább úgy szokták mondani, hogy az Unió állam- és kormányfőit tömörítő szerv, ez azonban téves következtetésekre adhat okot. Az ET-ben ugyanis az összes tagállamban csak a végrehajtó hatalom feje, azaz egy fő vesz részt, de mivel Európában félelnöki kormányzati rendszerek is vannak, ebben az esetben nem a miniszterelnök, hanem az államfő vesz részt az üléseken, de egy országból mindenképpen csak az egyik.

A másik félreértésre okot adó tényező az ET-vel kapcsolatban, hogy röviden Tanácsként szoktunk rá hivatkozni, pedig az valójában egyik másik szerv, de mivel az ET gyakrabban jelenik meg a közbeszédben, míg a (valódi) Tanács szinte egyáltalán nem, így hajlamosak vagyunk röviden csak Tanácsként hivatkozni az ET-re.

Az Európai Tanács viszonylag fiatal szerv, csak 1974-ben formalizálták a működését. Korábban az volt a jellemző, hogy az európai vezetők informális tanácskozáson eldöntötték a fontos stratégiai döntéseket, amiket aztán a formális szerveken (főleg a Tanácson) keresztül érvénybe léptettek. A működési elv ma is nagyjából ugyanez: az Európai Tanácsban dőlnek el a legfontosabb stratégiai kérdések, itt döntenek a kormány- és államfők a költségvetésről, az intézményi reformról, a közös külpolitikáról.

Szintén egy további paradox tényező, hogy ezen kívül formai szerepköre gyakorlatilag nincs, a jogalkotás nem ebben az intézményben zajlik, mint ahogy azok végrehajtása sem.

Az ET mindemellett megkerülhetetlen, hiszen az évente legalább kettő (de manapság ennél több) csúcson a kormányfők a személyi kérdésekben is javaslatot tesznek, amelyet a Parlamentnek kell elfogadnia. A tagállami kormányfők nélkül tehát az EU nem léphet előre az integrációban, és bizony a tagállam konszenzusos megállapodása révén akár vissza is lehetne bontani a szervezetrendszert, de erre pont a konszenzusos döntés miatt kicsi az esély. Az ET egyébként jellemzően konszenzussal dönt, és ez teszi olyan nehézzé és lassúvá a stratégiai döntések meghozatalát, amelyet aztán a többi intézménynek kodifikálnia, a tagállamoknak pedig végrehajtania kell majd.

Az ET elnökének nincs jelentős szerepe, a csúcsértekezleteken elnököl, összehívja azokat, és kezeli az előterjesztéseket. Mindez azonban formai szerep. Az Európai Tanács saját maga választja az elnökét, de facto a tagállamok döntenek tehát róla. Az Európai Tanács elnökével kapcsolatban is elmondható, hogy inkább a közvélemény-formáló ereje, mint valós hatásköre, illetve az uniós pozícióharcok során fontos „kárpótló pozíció” is lehet adott esetben. A jelenlegi elnök a belga Charles Michel.

(Forrás: Portfolió, 2020.08.09)

 

Vissza a kezdőoldalra