A líra ünnepe koszorúzással

A Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület április 11-én tartotta meg Költészet Napja alkalmából hagyományos ünnepségét Ady Endre utca – Terv utca sarkon található Ady Endre dombormű megkoszorúzásával.

A kora nyarat idéző napsütésben Nagy Sándor, a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület elnöke köszöntötte az érdeklődőket. Elmondta, hogy több mint 20 éve ünneplik meg a Költészet napját az Ady dombormű megkoszorúzásával, melyet 1989-ben a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület állított, s amely Búza Barna szobrászművész alkotása. A magyarság megmaradása szempontjából döntő a magyar nyelv megőrzése, továbbörökítése. A magyar költészet pedig közös kincsünk, melyet ápolva csodás gondolatokat, érzelmeket fedezhetünk fel.

Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata nevében Staár Katalin, a Társadalmi Kapcsolatok Bizottság elnöke mondott köszöntőt, megosztva költészetről vallott gondolatait a közönséggel.

Ünnepi beszédet Vitéz Vilmos költő, versmondó mondott, melyet alább teljes terjedelmében közzé teszünk.

Az ünnepségen verset mondtak a március 22-i Radnóti Miklós versmondó verseny helyezettjei: Horváth Boglárka (Haller János Általános Iskola, Mosonmagyaróvár), Károly Milán Richárd (Móra Ferenc Általános Iskola, Mosonmagyaróvár), Mayer Hanna (Éltes Mátyás Készségfejlesztő Iskola, Mosonmagyaróvár), Sereg Ramóna (Hunyadi Mátyás Technikum)

Az ünnepség zárásaként koszorút Staár Katalin bizottsági elnök, (Mosonmagyaróvár Városa), Nagy Sándor elnök (Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület), Margaréta Nyugdíjas Klub képviselői és a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület képviselői.

Vitéz Vilmos ünnepi beszéde:

Tisztelt Jelenlévők, Megemlékezők! Kedves Versbarátok!

Talán soha nem volt még nagyobb szükség a költészetre, a szavakba sűrített érzések átélésére, mint mostanában. A magyar és világirodalom egyik legnagyobb zsenijének, József Attilának születésnapján, április 11-én a magyar költészetet, a klasszikus és kortárs magyar költőket és költeményeket, ezzel együtt pedig a magyar nyelv szépségét éltetjük. Ezt a napot idén is kulturális programokkal, irodalmi rendezvényekkel, könyvbemutatókkal, kiállításokkal és versmondó versenyekkel ünnepeljük meg.

A hét évtizedes hagyomány alapjai egyébként a munkásmozgalmi lírára épülnek, ettől azonban hamar eltávolodott az ünnep, hogy egyetemesebben dicsérje a hazai költészetet.

Sokan vagyunk a mind csodátlanabbá váló mai világban, akik a borzalmak, a tragédiák elől a líra világába, nagy költőink verseinek olvasásába menekülünk, hogy a költészet értékei iránti érdeklődés fokozásával, elmélyítésével elhiggyük a csodát, a csodákat megidéző költői gondolatok lélekgyógyító erejét. Mert nagy ereje van költőink másoknál mélyebbre látó gondolatainak. Hisz Istentől való képességük birtokában tudatják környezetükkel sajátos szemüvegen keresztül vallott nézeteiket, véleményüket a világ dolgairól. A nagy kérdések gondolatiságát hordozni, indulatokat gerjeszteni, érzelmeket korbácsolni a helyes út felmutatásával óriási felelősség. Hogy mi is foglalkoztatja költőink gondolatvilágát, útmutatását? Természetesen a nagy sorskérdések, a születés és halál kérdései, a küzdés értelmének felmutatása, az élet örömeinek láttatása, a legtöményebb megnyilvánulás, legforróbb vallomás létünkről. Talán a legszebb szójáték, mert a kifejezhetetlent próbálja megmagyarázni, körbejárni. Mélyebbre látni másoknál, a szavakat úgy rakosgatni egymás mellé, ahogyan senki más nem teszi meg. Az elmúlás feletti háborgás, az igaztalan döntések felülírása, az önmagát reánk erőszakoló hatalommal dacoló féktelen harag, amely a költői gondolatokban, szabálytalan és rímtelen sorokban is testet ölthet. Ez a küldetés a magyar és egyetemes költészet nagyszerűsége, a megértetés révén a küldetés beteljesülése, mely megerősíti hitünket a költészet szépségében, nagyszerűségében. Mindannyiunk vágya az, hogy mi is hinni tudjunk a csodákban, az őszinte emberi gondolatok, szavak gyógyító erejében. Hisz költőink olyat nem írhatnak, mely olykor igaztalan. Mi választ várunk a sokféle miértre, feloldozást remélve a feszült világlétre. Létfontosságú, hogy a leírt gondolat igaz legyen, még ha iszonytatóan fájó is. Fontos, hogy a kétkedőket jó útra terelje, a süket füleket hallóvá tehesse, ablakot nyitva a bűnös valóságra.

Mindenki számára fontos ez a nap. A Költészet Napjának ünneplése. Több mint 2000 év távlatából Szókratész, a nagy görög filozófus imája ekként ragyog felénk: “Engedd meg uram, hogy lelkemben szép legyek”

Vass Albert költészetről vallott gyönyörű gondolataival szeretném zárni mondandómat.

“Nem úgy fakad a vers, ahogyan Ti gondoljátok, nagy véres harcok árán… bús, könnyes csókok árán. Nem úgy fakad a vers. A vers csak születik, mint ahogyan születik a szél, vagy a virág, vagy a falevél. Szellő a vers, s én azt hiszem, a Végtelen küldi vele nekünk Világ-virágok bűvös illatát… Mikor a vers fakad, egy pillanatra minden más megáll. Csak alig-alig dobban a szívünk, mint patak, akit a tél magába zár. Egy pillanat… s a lelkünkön lábujjhegyen megy át egy messziről jött csöndes idegen. Tavaszi szél oson át néha így az alvó ligeten.”

 

Vissza a kezdőoldalra