III. Ipartelepi Kultúrpiac címmel szervezett programot az Ipartelepi Lakosok Egyesülete szeptember 9-én a Fekete-iskola ipartelepi épületében a városrészben élő, vagy ide kötődő, innen elszármazott alkotóművészek részvételével. Iváncsics János mosonmagyaróvári alpolgármester köszöntötte a rendezvény vendégeit, kiemelve, hogy az épített környezeten túl mennyi rejtett kincs található az Ipartelepen. Kultúrcsoportok fellépése mellett kiállítás is nyílt, melyen festményektől a grafikákon keresztül a horgolt vagy rongybabáig lehetett különlegességeket látni. Az eseményen Jávor Miklós önkormányzati képviselő Elimás utazásai című könyvét is bemutatták. A rendezvény után a Segesvári Zsolttal, a rendező egyesület elnökével beszélgettünk.
Milyennek ítéli az Ipartelepi civil életet?
Elfogultság nélkül állítom, hogy ez a városrész példamutatóan aktív. Gyakorlatilag az összes városi rendezvényen megjelenünk. Ennél is fontosabbnak gondolom, hogy a saját magunk által szervezett események egész évre feladatokat adnak és jelenlétet követelnek. Nincs még egy ilyen civil, lakóterületi alapon szerveződött közösség, aki ennyiféle programot kínál a tagságnak és a városrésznek. Említhetem a Kultúrapiac, Ki kicsoda az Ipartelepen, vagy a Szakmai kirándulásainkat. Vannak adventi és farsangi összejövetelek, és soha nem feledkezünk meg karácsonykor az ipartelepi magányosan élő emberekről. Sőt létezik dedikált Ipartelepi Mikulás a kicsiknek is.
– Milyen szerepet tölt be városrész életében az egyesület?
– Legfontosabb küldetésünk az Ipartelep egyedülálló arculatának megóvása és védelme. Ipartelepinek lenni identitás. Vigyázunk a múltunkra kiadványokkal, helytörténeti vetélkedőkkel. Ipartelep mindig is város volt a városban funkcióit tekintve. A szegregált történelmi háttér már a múlt, most a város nem kapukkal elválasztott része vagyunk már, hanem a helyi vérkeringés magasnyomású része. Az egyesület amúgy azért alakult, hogy egy erős közösség együtt akadályozza meg az iskola bezárását.
– Nehéz-e megmozgatni az ipartelepi embereket?
– Nem! Van egy kemény mag, aki mindig aktív. Egyre többen vagyunk a tagságban is. Az viszont fáj, hogy sokkal többen is lehetnénk. Célunk, hogy minél több helyit vonjunk be a közösségi életbe, főleg a fiatalabb generációkból. Nagyon nehéz megszólítani őket. Nagyon sok munka. Aki hasonló területen működik, tudja mennyire összetett feladat megszólítani a 20-30 év alattiakat. A közösségek online épülnek már, az offline kapcsolatok kihalóban. Ezért dolgozunk, hogy az emberi összeköttetések manuálisan is megmaradjanak a digitális világban. Egy kicsit aggódom a hosszútávú jövőnk miatt.
-Kialakult-e egyfajta helyi lokálpatriotizmus?
– Ipartelepinek lenni identitás, ahogyan mondtam. Ám nagyon nyitott és befogadó közösség a miénk. Kifejezetten örülök, hogy szeretnek ideköltözni az emberek. Most pedig egészen érdekes látni, hogy a terület arculatát meghatározó épületek közé új társasházak is épülnek. Csak a jövő tudja megőrizni a múltat az gondolom.
– Harmadszor rendezte meg az egyesület az Ipartelepi Kultúrpiacot. Kiderült, rengeteg helyi érték van, ami így egy csokorban bemutatva mindenki számára nyilvánvaló. Nehéz volt a szervezés?
– Igen, és nem. Nagyszerű elnökség támogatását élvezem, és a tagtársak is nagyon aktívak voltak. Ha van tanulsága az idei eseménynek az, hogy nem lehetek egyszerre a saját rendezvényünk műsorvezetője és házigazdája is:). Nem lehetek elég hálás a kiállítóinknak, akik mind első szóra vállalták, hogy részesei legyenek az idei Kultúrapiacnak. Köszönöm ezúton is!
– Van-e kapcsolata az Ipartelepi Lakosok Egyesületének a város civil társadalmával, különösen a városrészi egyesületekkel?
A városi eseményeken mindig képviseli magát az egyesület. Kifejezett együttműködés nincs. Bár jómagam gyakorlatilag sokszor közreműködők más szervezetek eseményein.
– Van-e olyan célja, álma ez egyesületnek, amelyet hosszabb távon el szeretne érni az Ipartelepen?
– Legyen meg az a humánerőforrás és elhivatottság, ami még sok évtizedig tudja egyesületünk eszmeiségét fenntartani. A Kultúrpiac pedig sokkal nagyobb ismertséget érdemelne. Ezen fogunk dolgozni.
Nagy Sándor