A hagyományokhoz híven a Mosonmagyaróvár 56-os Egyesület szervezésében a kommunizmus áldozataira emlékeztek a magyaróvári temetőben. Mosonmagyaróvár városát Balázs Endre alpolgármester és a Vida István polgármesteri kabinetvezető képviselte. Megemlékező beszédet Nagy Sándor Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület elnöke mondott, melyet teljes egészében az alábbiakban közlünk.
Tisztelt Emlékezők! Hölgyeim és Uraim!
Minden év február 25-én a kommunizmus áldozataira emlékezünk Magyarországon. Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította ezt a napot hivatalos emléknappá, annak emlékére, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le és hurcolták el a szovjet hatóságok Kovács Béla országgyűlési képviselőt. Az ő sorsa jelképpé vált: a jogállamiság felszámolásának, a politikai pluralizmus eltiprásának, a nemzeti önrendelkezés semmibevételének jelképévé.
Ez a nap azonban nem csupán egyetlen emberről szól. Emlékezünk mindazokra, akiket a kommunista diktatúra éveiben meghurcoltak, bebörtönöztek, internáltak, kitelepítettek, megfigyeltek, egzisztenciálisan ellehetetlenítettek. Emlékezünk a koncepciós perek áldozataira, azokra, akik a munkatáborokban szenvedtek, és azokra is, akiknek életét „csak” a félelem, a hallgatás és a kiszolgáltatottság határozta meg.
A kommunista rendszer alapvető emberi jogokat sértett meg. A szólás- és sajtószabadság nem létezett; a politikai vélemény különbözősége bűnnek számított. A tulajdonhoz való jogot kollektivizálással és államosítással korlátozták. A vallásszabadságot szűkítették, az egyházakat megfigyelték és zaklatták. A hatalom nem a polgárok felhatalmazásából, hanem erőszakból és ideológiai kizárólagosságból eredt.
A diktatúra egyik legsúlyosabb következménye nemcsak a fizikai szenvedés volt, hanem a bizalom lerombolása. Amikor a társadalomban gyanakvás uralkodik, amikor az emberek félnek kimondani a véleményüket, amikor a közösségek szétesnek, akkor a nemzet lelki szövete sérül meg. A kommunizmus évtizedei ilyen sebeket hagytak maguk után.
Éppen ezért különösen fontos beszélnünk a polgári demokrácia értékeiről. A polgári demokrácia nem pusztán intézményrendszer, hanem kultúra is: a jogállamiság tisztelete, a hatalmi ágak elválasztása, a szabad választások, a véleményszabadság, az egyesülési jog biztosítása. Olyan rend, amelyben az állam nem ura, hanem szolgája a polgárnak.
Ebben a rendszerben kiemelt szerep jut a civil társadalomnak. A civil szervezetek – egyesületek, alapítványok, közösségek – hidat képeznek az egyén és az állam között. Hangot adnak a helyi közösségek érdekeinek, erősítik az önszerveződést, segítik a társadalmi párbeszédet. Ott, ahol élő és aktív civil élet működik, ott nehezebb a szabadságjogokat csorbítani. A civil közösségek a polgári bátorság és felelősség műhelyei.
Számunkra, itt Mosonmagyaróváron – amely város történelme is ismeri a diktatúra kegyetlenségét – az emlékezés nem elvont kötelesség. A múlt ismerete erkölcsi iránytű. Arra tanít, hogy a szabadság nem magától értetődő, hanem megőrzendő érték. Azért dolgozik a Mosonmagyaróvári 56-os Egyesület, hogy ápolja és továbbörökítse az idén 70 éves 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét. Az áldozat nem volt hiábavaló! Arra figyelmeztet, hogy a szabadságon alapuló emberi méltóság védelme mindannyiunk közös felelőssége.
Amikor ma fejet hajtunk az áldozatok előtt, nemcsak gyászolunk, hanem fogadalmat is teszünk: hogy őrizzük a jogállamiságot, tiszteljük egymás szabadságát, és erősítjük közösségeinket. Hogy a múlt tragédiái soha többé ne ismétlődhessenek meg.
Emlékezzünk tisztelettel az áldozatokra – és dolgozzunk együtt egy olyan polgári társadalomért, amelyben az emberi méltóság, a szabadság és a közösségi felelősség az iránytűnk.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
A megemlékezés végén Mosonmagyaróvár városa nevében Balázs Endre alpolgármester és Vida István polgármesteri kabinetvezető, a Mosonmagyaróvári 56-os Egyesület nevében Gábor Józsefné elnök és Gábor Miklós tag, míg a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület nevében Nagy Sándor elnök és Papp Gyula tag koszorúzott.