Május 30-án a Zala vármegyei Sényére utazott egy mosonmagyaróvári küldöttség. Sénye egy 80 lakosú zsákfalu, ahol több mosonmagyaróvári családnak van birtoka. Ők adományoztak egy trianoni emlékkeresztet a falunak, amelyet Németh Alajos faragott. Ezt koszorúzták meg a mosonmagyaróváriak, amelyen a sényei és környékbeli települések polgárai is nagy számban képviseltették magukat.
A megemlékező beszédet Nagy Sándor, a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület elnöke mondta. Koszorúzott a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Egyesület, a Nemzeti Patrióták Kimlei Egyesülete és az emlékkeresztet állító családok képviselői.
Az ezt követő vendéglátáson és beszélgetésen a jelenlevő polgármesterekkel szóba került a 2027 évi március 15-i magyaróvári civil koszorúzás közös megünneplése. A beszélgetés részese volt Nagy Sándoron és Németh Alajoson kívül Fölföldi László Sénye polgármestere, Bohár László Zalaszentlászló polgármestere és Koronczi László Kemendollár egykori polgármestere.
—–
Trianon egyszerre jelent fájdalmat és figyelmeztetést
Nagy Sándor, a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület elnöke megemlékező beszéde a Zala megyei Sényén.
Tisztelt Emlékezők! Kedves Honfitársaim!
Ma nem csupán egy történelmi eseményre emlékezünk. Ma egy nemzet fájdalmára emlékezünk. Egy olyan sebre, amely több mint száz év elteltével sem gyógyult be teljesen a magyar lélekben.
1920. június 4-én, a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban aláírt békediktátum következtében Magyarország elveszítette területének kétharmadát és lakosságának jelentős részét. Több, mint hárommillió magyar egyik napról a másikra idegen országok fennhatósága alá került. Városok, falvak, családok, emberi sorsok szakadtak szét. Templomok, iskolák, temetők, magyar emlékek maradtak a határokon túl.
Trianon nem egyszerűen politikai döntés volt. Trianon emberi tragédia volt.
Az első világháborút követő zavaros időszakban Magyarország meggyengült, kifosztott és kiszolgáltatott állapotba került. A győztes nagyhatalmak döntései nem vették figyelembe sem a történelmi igazságot, sem a nemzetek természetes egységét. Egy ezeréves államot csonkítottak meg, amely évszázadokon át Európa védőbástyája volt.
És mégis: a magyar nemzet nem omlott össze.
Mert Trianon megtanított bennünket valamire. Megtanított arra, hogy a magyarság nem csupán földrajzi fogalom. A magyarság lelki, kulturális és történelmi közösség.
A határok megváltozhattak, de a magyar szó nem némult el. Nem hallgattak el a harangok Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken, vagy Kárpátalján. A magyar ének, a magyar ima, a magyar kultúra tovább élt a legnehezebb időkben is.
Ezért Trianon egyszerre jelent fájdalmat és figyelmeztetést.
Fájdalmat, mert nincs magyar család, amelynek történetében ne hagyott volna nyomot. Sokak ősei veszítették el otthonukat, szülőföldjüket, vagy szeretteiket. Sok magyar testvérünk élt és él ma is kisebbségi sorsban.
És figyelmeztetést is jelent.
Figyelmeztet bennünket arra, hogy a nemzet csak addig marad erős, amíg összetart. Hogy a magyar jövőt nem gyűlölettel, hanem összefogással lehet építeni. Hogy a történelem sebeit nem feledni kell, hanem emlékezni rájuk méltósággal, tanulva belőlük.
A mai magyar ember számára Trianon a nemzeti összetartozás jelképe is.
Mert ma már tudjuk: egy nemzetet nem lehet pusztán határokkal szétszakítani. A magyar nemzet tagjai összetartoznak, éljenek bár Budapesten, Székelyföldön, a Felvidéken, a Vajdaságban, vagy a világ bármely pontján.
Összetartozunk közös nyelvünkben. Összetartozunk kultúránkban. Összetartozunk történelmünkben. És összetartozunk a jövő reményében is.
Nekünk, ma élő magyaroknak kötelességünk, hogy őrizzük ezt az összetartozást. Tisztelnünk kell elődeink áldozatát, támogatnunk kell határon túli magyar testvéreinket, és tovább kell adnunk gyermekeinknek a magyarság szeretetét.
Mert a haza nem csupán föld. A haza emlékezet. A haza nyelv. A haza hit és hűség.
Trianon fájdalma tehát nem a múltba zár bennünket, hanem arra kötelez, hogy erősebb, egymásért felelősséget vállaló nemzetként éljünk.
Ma fejet hajtunk azok előtt, akik elveszítették otthonukat, családjukat, vagy szülőföldjüket. Ma fejet hajtunk a megmaradás hősei előtt. És ma hitet teszünk amellett, hogy a magyar nemzet él, és élni fog.
Mert voltunk. Mert vagyunk. És mert leszünk.
Isten áldja Magyarországot! Isten áldja a magyar nemzetet!