Hőnel Béla magyaróvári építészről nem csak a város és térsége legjelentősebb építészeti örökségét ránk hagyó emberről kell emlékeznünk, hanem még a város 20. század eleji iparosságának egyik fő érdekképviseleti szereplőjéről is.
A vidéki kisvárosok jövőjének egyik meghatározó szereplői a kisiparosok voltak, hogy a maguk és a város boldogulására tudtak-e önszerveződni, és a szűkebb hazájuk érdekeinek érvényt szerezni. A 20. század elejére Moson vármegye megyeszékhelyének, Magyaróvár ipara és kereskedelme nagyarányú fellendülésnek indult a gyáriparral együtt. Az iparosok Magyaróváron először 1905-ben próbálkoztak ipartestület létesítésével. Ez a törekvésük, akkor meghiúsult, de nem tettek le a szándékukról. Ipartestületet híján a magyaróvári iparosok és segédek 1907-ben megalakították a Magyaróvári Iparos és Kereskedő Kört, melyből néhány év elteltével megalakult a vágyott ipartestület. A Kör 1910-ben hivatalosan, mint az ipartestület előkészítő bizottsága működött, és kidolgozták az alapszabályt, hogy előkészítsék a megalakulást. A Magyaróvári Ipartestület végleges megalakulására 1911. február 5-én került sor, ekkor lett Hőnel alelnök. A testület prominens vezetői a városi egzisztencia jeles képviselői voltak, többen városi és megyei képviselők is, akik az évtizedek alatt hallatták a hangjukat az iparosság, a város és a magyar nemzet érdekében. A helyi élet meghatározói lettek, társadalmi szerepvállalásuk példaértékű volt. Tevékenységük sokrétű volt, leginkább megrendelések szerzése és azok helyi iparosokkal való végeztetésének az elérése, vitás ügyek békés elrendezése, a tanonc- és segédkérdés, kisiparosok hitelei, öreg iparosok nyugdíja, temetések, hátrahagyottjaik támogatása … stb. Hőnel az alakuláskor, az 1903-ban létrehozott Magyaróvári „TURUL” Kerékpáregyletet megszüntette és az egyesület vagyonát az Ipartestületnek adta. A jótékonykodás és a szociális érzékenység az egész életét végigkísérte. Munkásjutalmazásokat tartott, de a Városi Autóbuszüzem dolgozóinak a megjutalmazását is indítványozta a jobb és pontosabb munkavégzés érdekében. 1922-ben az új ipartörvény végrehajtásáról a mosoni iparosokkal, az Iparos és Kereskedő Körrel az egyeztetést és véleményeztetést Hőnel folytatta le és terjesztette tovább a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara, mind az Iparosok Országos Szövetsége felé. Hosszú éveken keresztül sarkalatos kérdés volt a máriakálnoki komp ügye. A magyaróvári piac érdeke volt az alsó-szigetköziek terményeinek a jelenléte és még az iparos és kereskedőké a Duna túlpartján lévő bányákban lévő homok és kavics szállítása miatt. Nem is kompban, hanem hídban gondolkodtak – sajnos ez nem sikerült. Hőnel az alelnökségen túl még az iparostanonc-vizsgáló bizottság kőműves szakosztályának az elnöke is volt, de ha kellett a jegyzői feladatokat is ellátta a jegyző tartós betegsége esetén. Amikor a Magyaróvári Ipartestület érdekeit a főispán és a járási főszolgabíró jelenlétében kellett képviselni, akkor is ő lépett érintkezésbe velük. Általában mindenhová Hőnelt küldték, ahol véleményt nyilvánítani és hozzászólni kellett.
A városban csak „Béla apánknak hívták és az építőipar nagymesterének” tartották.
Hőnel szorgalmazta, hogy foglalkoznak az uradalomban dolgozó iparosok helyzetével és az ottani tanonctartási ügyükkel, ez a főhercegi malom és sörgyárban dolgozókra vonatkozott. Hőnel indítványára nyitott az ipartestület, hogy a helyi gyárak kerüljenek az ipartestület kötelékébe és megkapják a tanonctartási jogot (ezt a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémia is megkapta). Ezt követően kerültek be a gyárak képviselői a tanoncvizsgáló bizottsága.
A húszas évek elején, a megmaradt Moson megyei részek számos községében élt a vágy az ipartestületek alakítása iránt. 1924-ben jött létre a hegyeshalmi, 1926-ban a rajkaiak ipartestülete. Mindkettő szervezet a magyaróváriaktól kért segítséget az alakuláshoz. Hőnel harmadmagával segítette az alakulásukat. Időközben Hőnel, az Országos Társadalombiztosító Intézet kézműipari csoportjában lett választott tag, a „Moson megyei” tehát a közigazgatási Magyaróvári járás területének össziparosságának a képviselője.
A majd két évtizeden át volt alelnök 1930-ban lett a Magyaróvári Ipartestület elnöke.
Hét év elnökség alatt három elnökválasztáson ment keresztül, mindig ellenjelölt nélkül, egyhangúlag választották meg. Hőnel elnökségére esett az ipartestület alapításának 25 éves évfordulója. 1936 március 8-án, a vármegyeháza nagytermében nagy ünnepséget tartottak az iparosság helyzetelemzésével. A Magyaróvári Ipartestület negyed évszázados korszakának lezárásához tartozott az iparos székház létesítésese, annak ingatlan szerzése és a tervezése. Még 1930 szeptemberében az Iparos és Kereskedő Kör a Magyaróvári Ipartestülettel együttesen kérelmezte a várostól a Szent Imre utcai telek megszerezését a felépítendő iparos székház számára. Hét hosszú rögös év után kapták meg. 1937 tavaszán még Hőnel elnökletével alakítottak székház előkészítő bizottságot, de a régóta vágyott székház terveit, már nem ő készítette.
Hőnel 1937. június 26-án 74 évesen halt meg. Az elhunytat 28-án temették evangélikus szertartás szerint, Szűcs Sándor lelkész búcsúztatta. Három szervezet a Magyaróvári Ipartestület, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara és a Szepesi Szövetség is búcsúzott tőle. Országos és budapesti ismertsége miatt a Budapesti Építőmesterek Ipartestületének, a Budapesti Építőmesterek Szövetségének, a Magyar Építőmesterek Egyesületének és a Magyar Építőiparosok Országos Szövetségének az „Építőmesterek Lapja a Munkaadó” című hivatalos lapjában is elbúcsúztak tőle, mint a Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége magyaróvári fiókjának hosszú időn át volt elnökétől ill. ipartestületüknek 12 éven át volt kültagjától, aki széleskörű munkásságot fejtett ki, mind az ipar területén, mind Moson vármegye társadalmi életében.