Félelem
Az emberek jelentős része az utóbbi években zárkózottá vált. A vírus elől próbáltak háttérben maradni, ám a védőoltást mégis csak unszolások közepette voltak hajlandók felvenni.
Jelenleg is félelem vesz rajtuk erőt. Ez elsősorban a távolságtartásban mutatkozik meg, titokban arra gondolnak, hogy a másik emberben talán még most is ott lapul egy újabb veszélyforrás.
Az ok és okozat összefüggése egybecseng, mert álmunkban sem gondolhattunk arra, hogy a mintegy száz évvel ezelőtt tomboló „spanyolnátha” után ismét egy világjárvánnyal kell szembesülnünk.
Sokunkban merülhet fel a kérdés, vajon honnan vette eredetét ez a gyilkos kór, és mikor lesz vége? Jóllehet, a vakcina és a maszk biztosítékot nyújtottak, mégis jelen volt és van is bizonyos páni félelem.
Köztudott, hogy mind az orvosaink, mind az egészségügyben dolgozók lelkiismeretes gyógyító munkát végeztek és végeznek napjainkban is, mégis sokan távoztak az élők sorából.
Isten ments, hogy arra gondoljon valaki is, hogy ez a kór egy mesterséges kreáció volt a Föld lakosságának ritkítása érdekében. Bizonyítottan igaz ugyan, hogy nagy a túlnépesedés.
Világháborút kezdeményezni végzetes gondolat, mert a technika és a fejlett harcászati eszközök bevetése megsemmisítené golyóbisunkat. Ergo, racionálisabb cselekedetnek tűnhet a ritkítás.
A Föld lakosságát súlytó járvány alig múlt el felettünk, jött a szomszédos háború, amire nem lehet elfogadható magyarázatot adni. Eddig ott is több tízezrek haltak meg! Mit tehetünk mi egyszerű emberek mindennapjainkban?
Reménykedhetünk, mert tudvalévő, hogy – István királyunk jóvoltából – 1038 óta Szűz Mária országa vagyunk. Ezért marad a hit és a bizakodással teli IMA! Mert a hit életet jelent!
Saját lelkiismeretünkre hagyatkozva fohászkodjunk a Gondviselő Istenhez, bízva az Ő irgalmában és kegyelmében! Mert Isten mindenki vallása!
Ez lehet egy erős és hatásos gyógyír! Tegyünk érte őszintén és lelkiismeretesen!
Faddi Horváth Pál