Május 10-én a Szeretet Fénye Alapítvány országos jubileumi műsorán vettem részt. Az ünnepi műsor megtöltötte A Flesch Kulturális Központot. A műsor alatt többször küszködtem könnyeimmel. Szívem csordultig telt szeretettel.
Aztán egyszer csak feljött bennem, hogy ezt az élményt én ma már egyszer átéltem egyesületünk Sport- és egészségnapján, amelyet délelőtt az egyetem sportcsarnokában tartottunk. Igaz, mi jóval kevesebben voltunk, de ugyanúgy átjárta a lelkem minden bugyrát az öröm, a „csapatom” felett érzett büszkeség, a játékos sportvetélkedőn résztvevő csapatok irányában érzett szeretet. Hogyne járta volna át, amikor végignéztem a versenyzőkön. Láttam, hogy milyen örömtelien versenyeznek a nagymamák az unokáikkal közösen. Érzékeltem, hogy az egészségügyi problémával küzdő anyuka milyen ügyesen hajtja végre a feladatokat kamasz gyerekei között. Figyeltem, hogy a kamasz gyerekek gyors játéka mellett, mindenki türelmesen megvárta, amíg az óvodás korú is bedobja az ötödik labdáját a zsámolyba. Észrevettem, hogy ha a nagymama nem bírta a futást, unokája átvállalta a feladatot. Jó volt látni, hogy az ügyességi játékokat összeállító testnevelő tanárnő (egyesületünk tagja) hogyan bíztatja a gyerekeket az utolsó métereken.
Aki nem versenyzett az szendvicset készített, csomagokat cipelt, sporteszközt cserélt, betöltötte a pontozóbíró, a díjkiosztó szerepét, vagy szurkolt és bíztatott. Minden csapat kapott jutalmat, de a legnagyobb örömöt a nyakba akasztott érmek szerezték. Volt nagymama, aki kijelentette, hogy megélt 70 évet, de most szerezte az első érmet. Ugye mindenki megérti most már, hogy miért könnyeztem egyesületünk sportnapján.
Kedves nagyszülők, remélem jövőre még többen ott lesztek unokáitokkal, hogy ilyen óriási öröm részesei lehessetek, mind amilyet közösen átéltünk ma egyesületünk játékos programján.
Orbánné Panni elnök Mosonmagyaróvári Nagycsaládosok Élet Egyesülete