Augusztus elején Mosonmagyaróvár testvérvárosában, Sepsiszentgyörgyön tett látogatást a Margaréta Nyugdíjas Klub 28 fős küldöttsége. Az élményekről Bognár Dezsőné klubvezetővel beszélgettünk.
Hogyan jutottak ki Erdélybe? Milyen kapcsolat tette lehetővé ezt a majdnem kéthetes utat?
Ez a kapcsolat 2013-ra nyúlik vissza. 2013-ban megkeresett minket dr. Nagy István, az akkori polgármester úr. Kérdezte, hogy fogadnánk-e egy Sepsiszentgyörgyről érkező nyugdíjas csoportot, akik a városban és a környéken fognak megszállni. Természetesen igent mondtunk. Ez a kapcsolat azóta is tart és évről évre szorosabb lett. 2014-ben jártunk először nálunk, ők szinte minden évben meglátogattak bennünket. Az idei kirándulásunk augusztus 8-tól 14-ig tartott. Nagyon jó programokat állítottak nekünk össze, szinte pihenni való időnk sem maradt. Inkább a különlegességeket mutatták meg, így jártunk Erdővidéken híres kastélyokban, felkerestük a híres borvizek vidékét, Kovászna járás több nevezetességét is meglátogattuk. Voltunk Sugásfürdőn gyönyörű hegyoldalon, itt vendéglátónk lánya finom ebéddel várt bennünket. Olyan helyeken is voltunk, amit egy átlag turista nem igen lát. Vendéglátóink mindenhova velünk tartottak. Rengeteg fényképet készítettünk a kirándulásról.
Hol szálltak meg?
Egy kollégiumban voltunk elszállásolva. Ennek egyetlen szépséghibája volt, hogy egy meredek kaptatón lehetett az épülethez feljutni, annak is a harmadik emeletén voltak a szobáink. A hét végére már nagyon edzettek lettünk. Az étkezés nem messze a szállásunktól egy étteremben volt. Bőségesen kaptunk finom reggelit és vacsorát minden nap, szinte nap közben nem is volt szükség pótlásra.
Mosonmagyaróvár nyugdíjas társadalmát képviselték Sepsiszentgyörgyön. Volt-e hivatalos fogadtatás a polgármesteri hivatal részéről?
Igen, fogadott bennünket Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád úr. Az ott-tartózkodásunk teljes költségét, úgy, mint a szállást és étkezést az ottani polgármesteri hivatal finanszírozta. Ezért hálánkat és köszönetünket fejeztük ki, Antal Árpád úr az irodájában fogadott bennünket egy kedves, baráti beszélgetésre.
A hat tagú vezetőségből öten részt vettünk a kiránduláson, így mi képviseltük a csoportot és köszöntük meg a lehetőséget, hogy ellátogathattunk ismét hozzájuk.
Az ottani nyugdíjasokkal alakultak-e ki személyes kapcsolatok?
Igen, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot Messengeren keresztül. Vannak, akik a Margaréta Nyugdíjas Klub zárt Facebook-csoportjának is tagjai, így végig kisérhetik mindennapos életünket, gondjainkat.
Milyen érzés volt Erdélyben magyarnak lenni?
Felemelő érzés volt. Elszorult torokkal hallgattuk őket, sokszor sírva együtt énekeltük dalaikat. Erdélyben élnek az igazi magyarok, ők tudják igazán, hogy milyen érzés magyarnak lenni. Tele volt a szívük igaz hazaszeretettel és ez nem frázis volt, hanem őszinte megnyilvánulás! Maximálisan segítőkészek voltak, mindenki leste a gondolatunkat, mindent megtettek, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt.
A búcsúzás is könnyesre sikeredett, de abban a reményben váltunk el, hogy találkozunk még!
Nagy Sándor