Mozgalmas volt a hét utolsó napjai számunkra is, mert az egyesületek példáját követve kirándulást szerveztem a Csontváry Kosztka Tivadar kiállítására a Szépművészeti Múzeumba. Vonattal utaztunk Budapestre, ahol autóbusszal és metróval közlekedtünk. Kellemesebb az utazás a meleg időszakban a földalatti metróval, mint a villamossal. A bejárat előtt készítettünk egy csoportos képet.
Múzeum bejárata előtt húsz méteres kettes sort értünk utol, ahol a nyugdíjasoktól az iskolás korú gyermekig mindenki kíváncsi volt a Csontváry kiállításra, amit még július16-ig látogathatjuk. Az életkorunk igazolását követően, tekintettel arra, hogy csoportunk 70 év fölötti életkorral rendelkezett megkaptuk a belépőjegyet, fizetni nem kellett.
A félhomályos kiállító termekben áhítattal szemléltük a képeket, a monumentális vászonra festett alkotásokat, némely kép előtt szívesen posztoltunk. Vaku nélkül engedélyezett volt a fotózás, amit ki is használtam, ezért a beszámolómat képekkel gazdagítom. Lehetőséget kihasználva az emeleteken elhelyezett állandó kiállításokat is megnéztem. Különösen megragadott a harmadik szinten található magyarországi művészet. Lefelé haladva a lépcsőházban a második emeleten megtekintettem az Európai művészetet, szobrászatot. A múzeum földszintjén gyülekeztünk, majd utaztunk tovább a második helyszínre a Széll Kálmán térre, ahol a Pénzmúzeumba kértünk bebocsájtást.
A Széll Kálmán téren nem akármilyen eseménynek lehettünk szemtanúja, mert az aszfaltra esett elájult férfinél a légzés is leállt, állapította meg a szabadnapos doktornő és egy ötödéves orvostanhallgató, akik odasiettek és szakszerűen mesterséges légzést alkalmazva a mentők megérkezéséig megindították a légzést. Mindezt öt méterről szemlélhettük.
A Pénzmúzeumba nem volt előzetes bejelentkezésünk, azonban a recepciós jóindulata miatt 15 perces várakozás után megkaptuk az engedélyt a megtekintésére. Nyakunkba akasztottuk a belépő kártyát, aktiválást követően különböző interaktív játékokat, tudástár izgalmas tartalmait ismerhettük meg, sőt még saját bankjegyet és érmét is nyomtathattunk. Felsorolni sok lenne, amit láttunk, éppen ezért ajánlatos megtekinteni – tudtam meg ezt más klubok látogatását követően. A büfében elfogyasztott kávét követően metróval értük el a keleti pályaudvart, ahol az a meglepetés fogadott, hogy a kiszemelt gyorsított vonat nem közlekedik Hegyeshalom irányában, mert Almásfüzitőnél felsővezeték szakadás miatt megszüntették.
A soproni IC vonattal fél órás késéssel, majd Tatabányán a húszperces várakozást követően – egy vágányon haladással – elindultunk Győrbe. Szerencsés érkezésünk volt, így öt percünk lévén a Hegyeshalom felé induló vonatot elértük. Kalandos utazásunkra mégis nagyszerű élményeket gyűjtve fogunk emlékezni.
Jáni Lajos elnök