Pintér Éva 1941. február 15-én Mosonban, a piaccal szemben lévő Kápolna tér 9-ben (a mostani Gurman Söröző helyén) született. Édesapja kutyabőrős nemesi családból származott és vasúti elektromérnök volt. Édesanyja szintén itt született, aki tanítóképzőt végzett Győrben. Férje a Városi Tanács műszaki osztályán várostervező építész, járási főmérnök volt, akitől később elvált. Egy lánya született, Délia.
Pintér Éva rajzait már általános iskolás korában vitték megyei, majd országos ifjúsági rajzversenyekre és plakátkiállításra Budapestre. Középiskoláit a helyi gimnáziumban, majd a győri tanítóképzőben végezte. A Képzőművészeti Főiskolára 400 jelentkező közül bekerült a 25 főbe, ami akkor nagy szó volt. Járt a gépipari technikumba, népművelő könyvtárszakra, később a munkahelyén megkövetelték SZTK asszisztensi tanfolyamot. Dolgozott többek között a reumatológián, a szemészeten, a belgyógyászaton, a sebészeten. Sok mindenen ment keresztül, sokat látott, tapasztalt, tanult.
17 évesen szalonzenekarban volt helyettes zongorista, 7 évig csellózott, de abba kellett hagynia, mert nem volt saját hangszere.
Munka mellett nem tudott sokat festeni, csak rajzolni, de minden szabadidejét kihasználta, hogy a budapesti kollégáival lépést tudjon tartani. A főiskola befejezése után a Csók Galériában volt az első önálló kiállítása. Pogány Ö. Gábor, a későbbi Nemzeti Múzeum főigazgatója, művészettörténész méltatta a képeit és ajánlotta a közönségnek. Bekerült az ifjúsági munkacsoportba, így már az első évben kinyílt a külföld számára és Wartburg városában volt 10 magyar festővel és NDK-s társaival együtt kiállítása, ahonnan rézplakettet hozott haza II. helyezettként. Majd Drezdában kapott ezüst plakettet 1974-ben. Itthon közben gazdasági vezető volt a Halászi Napköziotthonos Iskolában. Válása után az SZTK-ba vették fel könyvelőnek, majd asszisztensnek. Főleg kulturális teendői voltak és főorvosok kandidátusi disszertációihoz a grafikai anyagot is csinálta. A múzeumban rendezett kiállítását dr Iváncsics János docens nyitotta meg. A kiállításon eladott képeinek árát a kórháznak adományozta, amikor az rá volt szorulva a pénzre. A budapesti Pataki Művelődési Házban lévő kiállítását szintén a kórház javára adományozási céllal rendezték meg. A kiállítást dr. Nagy Frigyes agrárminiszter nyitotta meg. Az Agrártudományi Főiskolán tartott elegáns bálok dekorációját évekig ő csinálta. A kórház kulturális küldöttjeként Győrben is dolgozott a Szakszervezeti Székházban. Járási Könyvtárban dolgozott Thullner István igazgatása alatt, majd később visszament a helyi gyógyfürdő reumatológiájára. Ebben az időben már befutott festőművész volt.
Tagja volt a budapesti Vízivárosi Galériának, díjat nyert Berlinben a nemzetközi grafikai biennálén. Meghívást kapott Montrealba, Bagdadba. Tizenháromszor volt az NDK-ban. Tel Avivból 2 éve kapott vissza a 3 kiállított festményéből egyet, melyet a Flesch Károly Kulturális Központnak ajándékozott. Nyugatra csak a képei utaztak, mivel elvált asszony nem mehetett ki, de pénze se lett volna rá. Kiállítása volt Hollandiában, a Benelux államokban, Angliában, Ausztriában, Svájcban, Rómában, Bulgáriában. Magyarországon rengeteg helyen, hiszen évente 10-12 kiállítása volt. 1994-ben aranyplakettet kapott Budapesten. Azóta a Kortárs és a Kláris folyóiratban, valamint a Vesebetegek lapjában jelentek meg grafikái, írtak róla a Kisalföldben, a Magyar Nemzetben, a Képes Lexikonban, a Mosonmagyaróvári Civil Tükörben és a Népszabadságban. A Magyar Független Szalon alapító tagja 1989-től 2004-ig.
2000-től a Tallós Prohászka István Művészeti Egyesület alapító elnöke. 2000-ben megfestette a mosoni Rozália kápolna oltárképét. 2004-ben megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet. 2007-ben a budapesti Egyetemes Világszövetség Béke Nagykövete lett. Még ebben az évben a Megye Művészetéért Kormos István Díjat kapott. 2011-ben Életműdíjat kapott Győrben. 2015-ben Mosonmagyaróvár Kultúrájáért elismerésben részesült. 2021-ben megkapta a Pro Urbe Mosonmagyaróvár díjat
A Mosonmagyaróvári Civil Szövetség megalakulása, 2005 óta a Felügyelő Bizottság elnöke.
Isten veled Éva! Nyugodjál békében!
Nagy Sándor
