Reisinger Attila írót január 24-én temették el Hegyeshalomban. Sok tisztelője vett részt a búcsúztatáson. Január 22-én emléknapot tartottak Reisinger Attila tiszteletére a Hegyeshalmi Kulturális Egyesület által támogatott Irodalombarátok Köre szervezésében, ahol Szőcs Tibor nyugalmazott általános iskolai igazgató emlékezett az íróról.
„Szavakból emlékművet állítani a kornak, az embereknek”
Reisinger Attila
1947-2025
Reisinger Attila az ország észak-nyugati régiójának írója. 2004. óta minden évben újabb kisregényben vezet a huszadik század sorsfordulóin keresztül szűkebb pátriánkba: a múlt századbéli Hegyeshalomba, Márialigetre, Mosonmagyaróvárra, Rajkára. Művei Hegyeshalomba, annak közvetlen környékére kalauzolják el az olvasókat. Már maga ez önmagában is felkeltheti érdeklődésünket, hiszen itt élünk e régióban. Természetes, hogy ennek a vidéknek a története különösen érdekel valamennyiünket.
Külön érték számunkra, hogy Hegyeshalom – különösen az ötvenes évek kevésbé feltárt – történetének egy sajátságos, írói szemüvegen keresztül történő feldolgozását jelentik művei. Településünk olyan történetei elevenednek meg előttünk, melyekről sokáig beszélni sem lehetett, olyan szereplőkkel találkozhatunk, akiket személyesen is ismerhettek közülünk sokan.
Attila könyveinek hátterében komoly kutatások állnak, amelyek kiegészülnek a családtagok, barátok elbeszéléseivel. Ennek köszönhetően történetei valós eseményeken alapulnak.
Íróként a következőket vallja Attila: „Olyan történeteket kell megírnom, melyek hátterét ismerem. Ha nem, akkor kilóg a lóláb.” S ez az elve mindegyik kisregényében megvalósul.
Ezért nevezte Attila emlékezetprózának a műfajt, amiben dolgozott.
Sőtér István egy vele folytatott beszélgetés során, a műfajt, ami Attila írói eszközéül választott, szimfonikus prózának nevezte. Ezt a zenéből átvett jelzőt Sőtér István azért fogalmazta meg, mert regényeiben sokszor visszatérő elem, hogy a cselekmény ugyanarról szó, csak más hangzásban. Ez jellemző utolsó regényére is. A sárga csillag is egy hárombetétes kisregény. Más-más szempontból világítja meg Attila ugyanazt a történetet.
Attila kisregényeket ír, ezt a műfajt kedveli.
Történetei kevés szereplőt mozgatnak. Lírai hangvételű alkotásai – egyben esztétikai élményt is nyújtva az olvasóknak – a huszadik század tragédiáit a kisemberek szemszögéből mutatja be.
Hiszen, mint mondja: „Egyéni drámák mozaikjaiból tevődik össze a történelem.” Képességeinek köszönhető, hogy akár egyéni drámákat, a kor tragikus realitásait idézi fel, akár a fikciók világába kalauzol, bármilyen korú olvasó hiteles, hangulatos történetben érezheti magát otthonosan. Írásai mély emberi tartalmak hordozói, mégis kifejezetten olvasmányosak. Olvasmányossá teszi azokat Attila stílusa. Gondoljunk csak arra, hogy milyen művészien töri meg az egyéni drámák folyamatát gyönyörű tájleírásaival.
Regényeinek egyik nagy erénye, hogy egyetlen vádló szó, egyetlen zokszó sem hangzik el bennük. Művei vádaskodásmentes, mélylélektani munkák. Napjainkban ez nem kis dolog. Gondoljunk csak bele, hogy mai világunkban szinte nem hangzanak el híradások vádaskodások, acsarkodások nélkül. Attila regényeiben meg tudta ezt tenni, annak ellenére, hogy egyéni sorstragédiákat, mély emberi érzéseket hétköznapok hősein keresztül közvetít olvasóihoz.
Minden regényében központi szerepe van a családnak. A család több nemzedékes, hagyományos közösségét értékként tudja felmutatni. S erről a család által képviselt értékről is mennyi szó hangzik el szinte naponta. Milyen fontos volna, ha a család valóban betölthetné értékmentő, értékátadó funkcióját, ahogy Attila regényeiben ezt nyomon követhetjük. Olyan élő közösségként, amelyben a támogatás és az emlékezés teszi harmonikussá a benne résztvevők életét. Kisregényeiben ez adja meg a lehetőségét annak, hogy gyakran több hangon, több nézőpontból, több generáció szemszögéből mutassa be történeteit.
„Szavakból emlékművet állítani a kornak, az embereknek” – ez a cél vezérelte Reisinger Attilát műveinek megírásakor.
Valamennyien tudjuk, hogy a múltat folyamatosan rostálja az elmúlás, létét az idő sajátos természete veszélyezteti. Az emlékezés, az emlékállítás fontos gondolati motívuma Attila munkáinak. A múlt rögzítésére szolgálnak Reisinger Attila könyvei. Gondoljuk csak végig kisregényeit.
Emléket állít a második világháború előtti, alatti, illetve utáni időszak egyszerű tanyasi embereinek, mikor a Holtágban bemutatja azok életét.
Emléket állít az 1956-os forradalomnak, a mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak. (Sötét falevelek,1956) illetve az azt követő időszaknak, a „száraz árokban” menekülő családoknak.
Emléket állít Radnóti Miklósnak, az üldözött, elhurcolt zsidók barakkokban töltött nyomorúságos életének. (Vörös istálló, Sárga csillag alatt).
Kordokumentum alapján az ötvenes években légből kapott indokok alapján meghurcoltakra emlékezhetünk az Angyalszárnyban.
A Cser sógor-ral emléket állít a dunántúli kisparasztoknak, akiknek életét a munka és emberszeretet vezette.
A kitelepített svábok sorsának felkavaró emléke Határ c. kisregénye.
Nagyon fontosnak tartom a kisregények ezen emlékező, emlékeztető szerepét, hiszen a múltat folyamatosan rostálja az elmúlás.
Attila kisregényeiben feldolgozott történetek különösen számunkra, hegyeshalmiak számára lehetnek közel állóak. Hiszen lakóhelyünkről, sokak által még ismert, átélt történelmi korról, felidézhető személyekről, épületekről szólnak ezek a történetek. Többen emlékezhetnek még „A tejcsarnok mögötti szikvízüzem”–re (amiről az „Angyalszárny”-ban olvashatunk),
Lakner Istvánnal, a „Száraz árok” szereplőjével együtt „a lebontott régi kocsma… a régi óvoda, épülete, ahol most kávézó és vegyesbolt működik…” szintén felidézhető emlékkép lehet korosztályunk számára.
A „Sárvíz”-ben megemlített, az orosz fogságból nemrégiben hazatért Bandi bácsi Médi lovával is többünknek ismerős lehet még, személyes emlékeket idéznek fel.
Ha valaki elolvassa Attila kisregényeit, akkor egy-egy lakóhelyünkön lévő köztéri alkotás bensőségesebb tartalmat kaphat, más jelentéssel bírhat:
A temetőben járva, az ott lévő – éppen Attila által szépen felújíttatott – márványangyal a Sárvíz c. kisregényben leírtakat hívhatja elő. Azt a képet, mikor a kisfiú az angyalhoz imádkozik nagyapjáért: „Segítened kell! – suttogta- Nagyapó nagyon beteg, nem javul az állapota…. Az angyal szemei megnyugtatták, mert azt olvasta ki belőlük: Segíteni fogok!”
Nemrégen avattuk községünkben a világháborús hősi halottak emlékművét. Ha valaki elmegy előtte, biztosan eszébe jutnak az Alkony című regényben leírtak, mikor a frontra bevonulni készülő fiú elbúcsúzik az apjától. Hány ilyen világháborús hősi emlékmű áll országszerte, és hány szülőnek a gondolatait fogalmazta meg Attila nagyapó szavaival. S lehetne folytatni még a sort a regényben szereplő egykori hegyeshalmi épületekkel, személyekkel.
„Szavakból emlékművet állítani a kornak, az embereknek” – ez a cél vezérelte Reisinger Attilát műveinek megírásakor. Ez Attila ars poétikájának is nevezhető. Ezt a Vörös istálló c regényében a következőképen fogalmazza meg: „…és ha ezek a szavak mondatokká, a mondatok fejezetekké sűrűsödnek, akkor majd áttörik a felejtés falát, és olyan emlékművé válnak, amely ránehezedik az álmokra, amelybe belekapaszkodhat a lélek.” (Vörös istálló)
2024. novemberben a Győri Könyvszalonon tartott könyvbemutatóján Attila elmondta, hogy vannak még tervei. Az ötvenes évekhez akart visszanyúlni, a „csengőfrász” korszakába. Evvel kapcsolatos témáját is családjának történetén szerette volna bemutatni, a következőket mondta: ”Amikor erről beszélek a családban, unokáim nagy kerek, csodálkozó szemekkel hallgatják. Tudniuk kell, hogy mit éltünk át, mert ez a családunk, ez a hegyeshalmiak, ez a magyarság története… És most leírom, hogy irodalmi formában éljen tovább.”
Sajnos nem adta meg a sors Attilának, hogy ezt a tervét megvalósítsa.
Örökké hálásak lehetünk Attilának, hogy gondolati által, regényeinek olvasása által mélyebben megismerhettük szűkebb lakóhelyünk múltját. Olyan íróra emlékezünk, aki a huszadik század nagy tragédiáit mély empátiával írt írásaiban örökül hagyta ránk.
Írói munkásságát az alábbi kitüntetésekkel ismerték el:
- Hegyeshalom Nagyközségért Emlékplakett 2011
- Az év legsikeresebb szerzője (Magyar Napló) 2016
- Magyar Ezüst Érdemkereszt 2018
- Mosonmagyaróvár Város Kultúrájáért – díj 2021
- Herczeg Ferenc – díj 2023
Szőcs Tibor ny. általános iskolai igazgató Hegyeshalom