A Trianon Kereszt Társaság által szervezett megemlékezésre került sor Mosonmagyaróváron az evangélikus templom mellett felállított Trianon kereszt emlékműnél 2020. június 4-én, a történelmi Magyarország területét kétharmaddal megcsonkító trianoni béke diktátum aláírásának 100. évfordulóján.
A megemlékezésen Bodó Zoltán római katolikus plébános mondott imát, aki magyar anyanyelvű, csehszlovák állampolgárként született a mai Szlovákiában. Szavait változtatás nélkül közöljük.
„Uram, ma arra kértek, hogy közvetítsem feléd emlékező szívünk imáját. Nem véletlenül fogalmaztam így, mert Te is tudod, hogy mi ma nem tudunk ünnepelni. Vannak, akik ünnepelnek. Mi szomorú szívvel emlékezünk és Beléd vetett hittel imádkozunk.
Nem miattad mondom, mert Te anyám méhétől jól ismersz engem, hanem azok miatt, akik hozzám csatlakoznak és velem együtt emelik szívüket imára. Magyar anyanyelvű, magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárként láttam meg a napvilágot. Felmenőim magyarok. Nagyszüleim, akiket még kegyelmedből ismerhettem, szinte sohasem hagyták el szülőföldjüket Vajkát vagy éppen Somorját, mégis legalább négyszer változott állampolgárságuk. Fejük felett rakosgatták a határokat. Én is voltam csehszlovák, szlovák, de igazán magyar vagyok. Most azért állhatok itt, mert 1996-ban az volt a vágyam, hogy magyarul válhassak szolgáddá, anyanyelvemen tanulhassam a szent tudományokat, vagyis a teológiát. Hét éve pedig abban a kegyelemben részesítettél, hogy származási városom testvérvárosában szolgálhatlak Téged és mindazokat, akiket rám bíztál. Köztük sok olyan testvért, akik nem önszántukból hagyták el Felvidéket, hanem kitelepítés folytán, de közel akartak lenni szülőföldjükhöz így ma Mosonmagyaróváron élnek. A járvány miatt pedig már negyed éve én sem láthattam szüleimet és családtagjaimat, mert tudod, a határ elválaszt minket ebben a helyzetben különösképpen.
De nem rólam szól ez a mai nap csak rólam IS és még sok millió magyarról anyaországon belül és kívül egyaránt, de szól azon nem magyar testvéreinkről is, akik szintén emlékeznek a mai napon.
Bár tudjuk, hogy Te szeretetből teremtetted az embert, mégis az Ószövetségben kiválasztottál egy népet, amellyel különösképpen is megismertetted önmagadat. Ők a Te választott néped, akiket tenyeredbe rajzoltál és féltő gonddal őriztél. Fiad, Jézus Krisztus által azonban minden népet és nemzetet egy néppé tettél, mely az Újszövetség választott népe lett és nevét viseli. Népünket elvezetted a Kárpátok gyűrűjébe és földi paradicsomot ajándékoztál nekünk. A keresztség által mindannyian tagjai lettünk újszövetségi választott népednek – hála Szent István királyunknak, aki országalapításunk hajnalán, apostoli királyként uralkodva, megkeresztelte a magyar népet, sőt, országát a Boldogságos Szent Szűz oltalmába ajánlotta. Ezért él bennünk erősen annak reménye, hogy különös gyöngyszemként tekintesz népünkre és minket is a tenyeredre rajzoltál. Több mint ezer éves történelmünk folyamán számtalanszor megtapasztalhattuk atyai jóságodat. Akár a tatár jött, akár a török uralkodott évszázadok folyamán, vagy más ellenség fenyegette népünket, védőbástyaként állt e nép a Kárpátok gyűrűjébe védve hazát és Európát, amely most ránk is ellenségként tekint és nem tud magyar fejjel gondolkodni, magyar szívvel érezni. Szívbemarkoló fájdalom napjainkban hallani mindazt, ami Erdélyben vagy éppen Kárpátalján történik, vagy ahogy gondolkodnak, beszélnek rólunk, magyarokról az elcsatolt területeken, az Európai Únió különféle hivatalaiban. A magyar kártya mindig erős lap egy-egy politikai párt vagy szövetség kezében.
Uram, nagyon nehéz a lelkünk, mert képtelenek vagyunk elfelejteni és nem is igyekszenek velünk elfelejtetni azt az igazságtalanságot, ami 100 évvel ezelőtt Trianonban történt. Egy országot egy nemzetet szabdaltak szét gonosz erők ösztönzésére földi hatalmak. A terület és a népesség 2/3-át idegen népek kormányzására bízták, akik nem igazán tekintették a 3,5 millió idegenbe szakadt magyart testvérnek. Így volt ez akkor és a 100 év folyamán újra és újra. Most sincs béke minden magyar szívében. Trianon következményeként ma 7 szomszédos országban és a diaszpórában élnek magyarok. Küzdenek nyelvükért, identitásuk megőrzéséért, autonómiáért, az életükért.
Most, amikor nemzetünk és országunk megtépázásának, szétcincálásának 100. évfordulóján szomorú szívvel emlékezünk, mi nem akarunk haraggal tekinteni senkire, inkább sajnálattal. Ugyanakkor reménnyel teli szívünket emeljük imádságban Hozzád.
Fiadat idézve állunk itt az emlékkereszt előtt és arra kérünk, Atyánk, hogy bocsáss meg mindazoknak, akik ezt a szörnyűséget kitervelték és kivitelezték, egy országgal, egy néppel szemben, mert valóban nem tudták, mit cselekszenek. Ugyanakkor bocsáss meg nekünk is, ha nem tekintettünk testvérként a másik nemzetre, ha elhatalmasodott rajtunk a harag vagy gyűlölet más nyelvet beszélő, más nemzethez, nemzetiséghez tartozó testvéreink iránt. Őrizz meg bennünket mindenekelőtt keresztény hitünkben és add, hogy valóban és őszintén beszélhessünk keresztény Magyarországról, ahol mindenki elismeri Fiadat egyedüli megváltójának és ebben a hitben éli életét, neveli gyermekét. Segíts bennünket megőrizni nemzeti önazonosságunkat akár az anyaországban vagy az elszakított területeken és a világ minden pontján. Erősödjék bennünk az összetartozás érzése, hogy megélhessük határokon átívelő egységünket Somorjától Szepsiszentgyörgyig, Beregszásztól Mosonmagyaróvárig. Oltalmazd családjainkat és sugallatoddal ösztönözd őket, hogy boldogan és bátran vállalják gyermekek születését és azok felnevelését, mely biztosítja nemzetünk megmaradását és gyarapodását az elkövetkezendő évszázadokban is. Ma is segíts bennünket a küzdelemben külső és belső ellenségeinkkel szemben egyaránt. Bocsáss meg azoknak, akik pusztán országban és nem nemzetben gondolkodnak, azoknak pedig különösen is, akik a külhoni magyarokat testvérnek sem tekintik. Légy segítségére és fogadd oltalmadba azon kezdeményezéseket, melyek Közép-Európa békéjét és fejlődését szolgálják, mint a visegrádi országok testvéri közössége és mindazon kezdeményezéseket, melyek nem csupán országban, hanem nemzetben gondolkodnak.
Végezetül arra is kérünk, hogy részesítsd örök országod boldogságában mindazokat, aki az elmúlt száz évben minden erejükkel a magyar nemzetért éltek és dolgoztak.
Hallgasd meg Urunk emlékező közösséged imáját és kiáltásunk jusson színed elé Krisztus, a mi Urunk által. Ámen
Most pedig kéréseinket és felajánlásainkat foglaljuk össze abban az imában, amelyre maga a mi Urunk tanított minket: Mi Atyánk…”
Az ünnepséget követően a Trianon Kereszt Társaság, Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata, a Fidesz, a KDNP és a KÉSZ, valamint a Nemzeti Fórum mosonmagyaróvári szervezetei, a Mosonmagyaróvári 56-os Egyesület, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Mosoni Polgári Kör, a Magyaróvári Magyar Szablyavívó Iskola, valamint a Móra Ferenc és a Piarista-iskolák képviselői helyeztek el koszorút a Trianon Kereszt emlékműnél. A Szózat és a Székely himnusz közös éneklésével zárult az esemény.