Számvetés és előre tekintésről szól eme írásom. A kultúrában megtalálhatók olyan hagyományok, melyek az év végéhez vagy a következő év kezdetéhez kapcsolódnak. Itthon, Magyarországon főleg étkezéssel kapcsolatos többféle hagyományokat ismerünk: malacot fogyasztva a szerencsénket, lencsével a gazdagságunkat alapozhatjuk meg a következő évre. Konyhánkban most készül az „igazi” korhelyleves, amelybe a kertemből hoztam a friss kaprot és a másik főzőlapon a lencsefőzelék.
A cél év végén minden esetben ugyanaz: búcsút inteni az óévnek és erőt gyűjteni az újra.
Az eltelt év lezárásán hanyagul vagy átgondoltan, de mindannyian átesünk. Talán nem töltünk órákat listát írva arról, amit elértünk, de mindannyiunknál megjelenik egy-két gondolat erejéig, hogy eljött az idő, amikor valaminek vége, és valami új kezdődik. Az év elején megtartásra kerülő kertbarátok egyesületi beszámolójára nem kis erőfeszítéssel készülök, ám kudarcot nem vallottunk ebben az évben.
Megeshet, hogy az év végének gondolata frusztrációt kelt bennünk: a számos befejezetlen projektre gondolunk, a sok bukott fogadalomra, az év során átélt nehézségekre, traumákra. Ha felületesen gondolunk vissza, valószínűbb, hogy több befejezetlen vagy kudarcot vallott célunk jut eszünkbe, mint sikerünk. Utólag bánhatjuk a megvalósítás kudarcát, ellene nem tehetünk, de gondoljunk a jövőre, talán az új évben.
Természetes tehát, ha az év végi számvetésnél is hamarabb fognak eszünkbe jutni a még ránk váró feladatok, mint amiket akár már hónapokkal ezelőtt lezártunk. Gondoljuk meg, elhamarkodottan gondolhatjuk rossznak, sikertelennek az évet, ám éppen emiatt éri meg rászánni egy kis időt, hogy a felületes áttekintés helyett tudatosan szemléljük végig az utóbbi hónapokat. Ködös hideg párás idő fogad odakint, új hold után egy nappal, vajon hogyan változik az idő, hogyan változik a világ, hogyan változik a szűk környezetünk, hogyan változik a baráti körünk, még nem tudjuk, de tehetünk róla, mert most kezdődik az új év.
Az év során ráadásul egy rakás olyan dolgot értünk el, melyre év elején nem is gondoltunk, hogy egyáltalán foglalkoznunk kell vele. Fontos, hogy ne csak az év elején felállított célokat értékeljük, hanem az év közben véletlenszerűen elért kis sikereket is: egy jó hangulatú vacsoraparti, zártkerti rendezvény, mely során közelebb került egymáshoz az asztaltársaság vagy egy kellemes program a közösség, környezetünk érdekében szintén olyan dolog, amelyre büszkék lehetünk, melyek szebbé tették az évünket.
„Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya” (idézet: Pilinszky Jánostól) A Deák téren tervezett tűzijáték, évbúcsúztatóval talán jobb hangulatot hoz az év elejébe érve.
Január elseje az újrakezdés szimbóluma. Az „idén sikeres akarok lenni” már mint 2025 évben, ez a kijelentés kell, hogy motiváló legyen. Nem csak magam számára kívánom megvalósítani, hanem a Mosonmagyaróvári Kertbarátok Köre egyesület tagjainak és családtagjai számára.
Tegyük magasabbra a mércét, megtervezett program, vagy csak egy felvillanó gondolat, szükséges pihenő ahhoz, hogy újult erővel, motiváltan vessük bele magunkat a következő évbe. Nem szabad egy pillanatra sem megfeledkezni arról, hogy az életet élni kell!
Jáni Lajos elnök Mosonmagyaróvári Kertbarátok Köre