A cím nem elírás, ezt mindjárt az elején tisztázzuk. A föld szisztematikus tönkretételéért egyetlen csoport felelős, ezeket pedig hívhatjuk multiknak, nemzetközi pénzkartelleknek, pénzügyi háttérhatalomnak (Drábik János) – teljesen mindegy.
A lényeg, hogy uralni akarják a testünket és a lelkünket, ráadásul mára többek közt azt is sikerült elérniük, hogy senki semmilyen szinten nem meri kimondani a nevüket, nem meri felvetni a felelősségüket és főleg nem mer senki semmit tenni ellenük.
Régebben még fölényesen kétségbe vonták az összeesküvés-elméletek meg-alapozottságát – ma már minden gondolkodó ember tudja, hogy ez akkor is igaz volt, mára pedig már nagyon egyértelművé vált. Csak egyetlen példa: miért a Wall Streeten mondják meg nekem, hogy éppen mennyit ér a pénzem, holott a munkaerőm és intenzitásom, a szakértelmem stb. nem változott?!
Visszatérve a témára: a kapitalizmus alapja a pazarlás – ezen állításomat a világ bármely közgazdászával, politológusával szemben meg tudom védeni. Tudniillik, ha ez valamilyen csoda folytán abbamaradna, akkor bizony bedőlne a mutatvány.
A szemetelés, az erdők kiirtása, a lég-kör tönkretétele pedig e pazarlás egyértelmű és egyenes következménye. Sokszor várom, hogy az ezzel kapcsolatos műsorokban, publikációkban feltűnjön a multik neve, de érdekes módon eddig a szintig senki nem jut el. Tudniillik az ő érdekük, hogy a pozitív emberi értékek helyett a fogyasztás legyen az életcél.
És most a konkrét eszközök: mára a reklámok már elképesztően idétlenné, tolakodóvá, agresszívvé és hazuggá váltak. A fogyasztás szolgálatába állítják a szépet, a jót, az érdekeset, az izgalmasat – tehát mindent, amihez egyébként az égadta világon semmi közük sem lenne!! Már a csecsemőket is elárasztatják a teljesen felesleges és sok esetben kifejezetten káros (szakemberek által bizonyítottan allergizáló) anyagokkal, megfenyegetve a mit sem sejtő anyákat, hogy ha ezeket nem veszik meg, akkor ők nem szeretik a gyermekeiket! Minden emberi érzelmet összeturkálva bejelentik, szemléltetik, belevésik az agyadba: csak akkor leszel szép, okos, művelt, intelligens, érdekes, egészséges, nyugodt, ha vásárolsz (pedig egyéniséget nem lehet vásárolni, csak külsőséget). Nem kell olvasni, a természetet járni barátainkkal, szeretteinkkel, nem kell meghitt, őszinte beszélgetéseket folytatni, takarékoskodni pedig végképp tilos (csak befektetni).
Kiragadják az életünkből azokat a pozitív történéseket, amik egyébként nem függnek össze a pénzzel és összekötik a különböző (ismétlem: teljesen felesleges) árucikkekkel. Amiről ma dicshimnuszokat zengnek, arról holnap bejelentik, hogy elavult, idejétmúlt, őskori. A legjobb példa a mobil, amit lassan már félévente „kötelező”cserélni. Ha nem teszed meg: lemaradsz, lenéznek majd a többiek. Nem tudom észrevették-e már, hogy az igeidők is változtak: mára már egyes szám első személyben utasítanak, rád szólnak, rád üvöltenek stb. Időnként meg olyan érzése van az embernek, hogy egy 12 éves gyermek szintjén szólnak felnőttekhez. Külön fájdalom számomra, hogy ehhez még a klasszikus zenét, az irodalmat, festményeket is felhasználják, amit – ha rajtam múlna – egyszerűen be-tiltanák. Mit szólna hozzá mondjuk Csajkovszkij, ha megtudná, hogy klotyópapírt népszerűsítenek az alkotásaival.
Már maga az a tény, hogy az egyik vállalat megtermel valamit, majd meg-kér egy másikat, hogy pénzért kezdje el ezerrel dicsérni, nevetséges és igencsak messze áll a józan észtől.
És most kapaszkodjanak: eme szándékos megtévesztést a törvényeink megengedik! Amikor egy gépjárműnél megadnak egy árat, az csak becsali: a kedvező ár valószínűleg a 4 kerék és az ajtó nélkül igaz, ahogy a bankoknál is hazudnak a hitelfeltételekről, de mivel ott van alul mikroszkopikus betűkkel, hogy ez nem minősül ajánlattételnek, ez már megfelel az előírásoknak. (Mellesleg ugyanez vonatkozik a választási kampány során el-hangzó ígérethalmazra is.)
A kapitalista gazdaság alapja tehát a pazarlás: az évente gyártott élelmiszer 40%-a a szemétbe kerül, az angol hölgyek 60%-a vásárolt már olyan cipőt, amit fel sem vett soha, a milliárdosok olyan házakat tartanak fenn, ahol évente egyszer, vagy kétévente jelennek meg pár napra, de közben is fogy az áram, télen megy a fűtés stb.
Tehát akkor ki is az igazi környezet-szennyező!! A fogyasztók ugyancsak megtévesztett emberek, de a felelősségük tetten érhető: a vásárlási szokásaikkal tulajdonképpen ők működtetik ezt a folyamatot. Vajon van esély mindezek megváltozatására? Egyelőre nem sok, mert a hatalomnak ez nem áll érdekében.
A folyamat, a föld felelőtlen tönkretételének megszüntetéséhez paradigmaváltásra lenne szükség, de erről még írni sem merek!
Bognár Árpád