Szombaton reggel autóbusszal érkeztünk Etyekre. A nagyközségben lassan haladva – útépítés miatt – szerencsésen leparkoltunk a Németh Borpince előtt, ahol a bejárati ajtóban tálcán sorakozó szilva és áfonya pálinkával vártak. Házigazda Németh Attila köszöntő szavait követően a minihordókban szervírozott borokat minősítettük, ki-ki a saját ízlése szerint választhatott, a címkére pillantva vizsgáztattuk az érzék szíveink működését. Borbírálatot követően asztalunkra tálalták a reggelit főtt debreceni kolbászt mustárral, tormával. A bőséges reggeli elfogyasztása után nagyközségi sétával ejtőztünk, megnéztük a nevezetességeket. Etyek nagyközség közel 4 000 lakossal a Bicskei járásban, Budapesttől 26 km-re fekszik. Legnagyobb látványossága a Kálvária, a Kör-pincesor Magyar-kút, a pincesor és nem hagyom ki a Korda Filmstúdiót, ahova sajnos nem jutottunk be, mert csak előzetes egyeztetéssel engedélyezett, így a kapu előtt megfordultunk.
Kálvária építése a templommal egy időben történt. A stációk sora a térszervezés szép rendjére vall. A Kálvária felújítása 2000 februárjában kezdődött és június végén fejeződött be. Átadása és felszentelése az Etyeki Búcsú alkalmából volt. A Kör-pincesor történelmi jelentőségű Körpince pinceegyüttes, a Kecskegödör, a Sóskúti úti pincesor, az egyedülálló présházak a település gyöngyszemei. A környéken már a rómaiak idejében is foglalkoztak szőlőműveléssel, a szőlőtermesztés mai hagyományai az 1700-as évek elejére vezethetők vissza. A Körpince Kör Hagyományőrző Egyesület 2005 szeptemberében alakult, a Körpince pincetulajdonosainak elhatározásából. Fő céljuk az Etyeki Körpince pince együttesének megóvása, az etyeki borok hírének növelése, a bor-, falusi turizmus és a térség infrastrukturális fejlesztése. Sajnos nem találtunk nyitva egy pincét sem, így kívülről szemléltük.
A Magyar-kúthoz sétáltunk, melynek vízhozama ma is 6-700 liter percenként – táplálja évezredek óta a Nádas tavat, mely egykor valószínűleg Háromrózsáig terjeszkedett. A kút épülete a XIX. század első felében épült klasszicista stílusban. A Magyar-kút adta az ivóvizet az emberek és állatok részére. A hatvanas években kiépített vízhálózat háttérbe szorította jelentőségét. 30 év után az 1990-es években került sor a kút és környéke helyreállítására. Visszakerült ide a Nepomuki Szent János-szobor, itt állították fel továbbá a Kitelepítési eml
ékművet.
Vize ma márnem iható a szántóterületeken alkalmazott vegyszerek és műtrágyák hatása ihatatlanná tette.
Visszatérve a pincébe fényképezőgéppel öröm volt rögzíteni a látnivalókat, melyek között még a 70-es években irodai használatra alkalmazott tekerős számológépet is találtam. Ebédre orjaleves, sült tarja hagymás burgonyával és vecsési salátával. Mondanom sem kell, hogy nagyon finom volt, és a mini kórhordókból oltottuk szomjunkat. Délutáni rövid séta után visszatérve a zeneszó csalogatott táncba. Bor vételezése céljából a tulajdonos elvitt kettőnket Gyula barátommal a több százéves fekete nemespenésszel bevont falú pincébe. Megtiszteltetés volt, hogy a kettő kilós hatalmas pincekulccsal kinyithattam az ajtót. Nem mindennapos látvány fogadott az előtérben, az ízlésesen kialakított helyiségből egy vasajtó vezetett a borospincébe, ahol a kóracél ciszternákból segédkeztünk lefejteni bort. Visszatérve a borbarlangba toroskáposzta vacsorát elfogyasztva még megmozgattuk táncos lábunkat. Az idő előrehaladtával elköszöntünk házigazdánktól és irány Mosonmagyaróvár.
Jáni Lajos elnök
