Tisztelgés a József Attila költészete előtt

A Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület március 18-án József Attila születésének 120 évfordulója tiszteletére szervezett versmondó versenyt a Fehér Ló Közösségi Házban.

A rendezvényt Nagy Sándor elnök nyitotta meg. Elmondta, hogy az egyesület így tiszteleg immár harmadik éve egy-egy évfordulóhoz kötve a magyar költők előtt. Az idei versenyt a kistérségi általános és középiskolák között hirdették meg. A jelentkezési határidőig hét intézményből 17 diák nevezett.

A versmondó eseményt Staár Katalin önkormányzati képviselő, a Pénzügyi Bizottság elnöke köszöntötte, kiemelve versmondás gyermekekre gyakorolt pozitív személyiségfejlesztő hatását.

A versenyen a zsűri tagja L. Burda Zsuzsanna költő, Böröndi Lajos költő és Vitéz Vilmos versmondó, költő volt.

A verseny eredményei:

Általános iskolai korosztály:

  1. L. Nagy Zalán (Móra Ferenc Általános Iskola, Mosonmagyaróvár)
    Felkészítő tanár: Varga Nóra
  2. Haselberger Tibor (Bolyai János Általános Iskola, Mosonmagyaróvár)
    felkészítő tanár: Schredl Katalin Klára
  3. Ágoston András (Piarista Általános Iskola, Mosonmagyaróvár)
    felkészítő tanár: Borsicsné Molnár Márta

Középiskolás korosztály:

  1. Hegedűs Zsófia (Piarista Gimnázium, Mosonmagyaróvár)
    felkészítő tanár: Pozsgai Eszter
  2. Brunner Rubina (Hunyadi Mátyás Technikum, Mosonmagyaróvár)
    felkészítő tanár: Winkler-Péntek Anett
  3. Angyal Tamás (Piarista Gimnázium, Mosonmagyaróvár)
    felkészítő tanár: dr. Váradi Viola

A helyezettek oklevél és könyvvásárlási utalvány jutalomban részesültek. Továbbá felkérést kaptak a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület által szervezett április 11-i Költészet napi koszorúzási rendezvényen versük elmondására.

——————————————————-

Staár Katalin köszöntője a versmondó versenyen

Tisztelt Jelenlévők, kedves versenyzők, felkészítő pedagógusok, tisztelt zsűritagok!

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület által szervezett versmondó versenyen, melyet József Attila születésének 120. évfordulója alkalmából hirdetett meg Mosonmagyaróvárott és a városkörnyéken.

Milyen gyakran veszünk le ma verseskötetet a polcról? Vagy legalább milyen gyakran rémlik fel bennünk egy verssor, hogy aztán rákeressünk az interneten? Ugye…? Pedig a vers (hogy egy másik művészeti ág legendáját idézzük) nem élet-halál kérdése, annál sokkal, de sokkal fontosabb.

A vers minden, mert bennünk szólal meg és mert egyetlen sorból, gondolatból kiindulva egészen más világokba kalandozhatunk, mást mondhatunk el önmagunkról és mindarról, ami körülvesz bennünket.

A magyar költészet napja, melyet minden év április 11-én, József Attila születésnapján ünneplünk egy nemes és hozzám igencsak közeli ünnep. Számomra a versek azok, melyek kiragadnak olykor a szürke hétköznapokból.

„Költő vagyok – mit érdekelne / engem a költészet maga? / Nem volna szép, ha égre kelne / az éji folyó csillaga.” József Attila kérdése Ars poetica című versében nem csak költői, hiszen megfogalmazza, hogy a költészet maga az élet. Április 11-én született költőnk egész életében vágyódott valami után: ölelésre, szeretetre, betevő falatra. „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! / A mindenséggel mérd magad!” – írja a költő.

Verseit olvasva, saját emlékeink és érzelmeink révén tesszük élővé a gondolatait. Bármilyen nehéz is volt az élete, látta és értette a szépet. Gyönyörűen fejezte ki az élet csodáját, a rügyfakadás valódi üzenetét a Tavasz van! Gyönyörű! című versében: „Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz / A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, / Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik / Mezei szagokkal a tavaszi szél.”

Jóllehet sorai kevesekhez jutottak el életében, de gondolatai utat találtak hozzánk, kései olvasókhoz. Versei által örökre itt maradt velünk,

a költészet napján is emlékezünk rá, aki azt hitte, sehova se tartozik, pedig otthonra lelt mindannyiunk szívében, akik a verseket szeretjük.

Abban pedig, hogy a szívünkig elérjen minden szó a költő verseiből, a szavalóknak, az előadóművészeknek nagy szerepe van.

Egy verset ugyanis csupán belső hangunkat hallva elolvashatunk százszor is, de igazi életre akkor kel, amikor az érzékeny versmondói személyiségen átszűrődve, valódi emberi hangon új életre kel.

Biztos vagyok abban, hogy a verseny minden résztvevője, akár az előadóművészet, akár a képzőművészet eszköztárát használja is fel, lélekben gazdagodni fog azáltal, hogy József Attila művészetével mélyebben megismerkedik.

Itt szeretnék külön is gratulálni 2 zsűritagunknak: Vitéz Vilmos költő, kulturális szervező állami elismeréséhez, a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéséhez, melyet a Mosonmagyaróvár társadalmi és kulturális szerepében betöltött szerepe, sokrétű közösségépítő és kultúraközvetítő tevékenysége elismeréseként vehetett át. Valamint Böröndi Lajos zsűritagunknak, aki a költői, írói és lapszerkesztői munkája, valamint a hazai és a határon túli magyar közösségek közötti kulturális együttműködés érdekében végzett tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vehette át.

Kívánok a versenyzőknek sok sikert , lelkesedést és kreatív ötleteket,

a zsűrinek, a nézőknek, a hallgatóknak pedig azt, hogy sok szép művészi megoldásban gyönyörködhessenek.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Vissza a kezdőoldalra