A „PRO URBE MOSONMAGYARÓVÁR” kitüntető érem és díj – Mosonmagyaróvár város lakossága nagyrabecsülése és tisztelete jeléül – olyan személynek, vagy szervezeteknek adományozható, aki Mosonmagyaróvár város társadalmi, gazdasági, egészségügyi, kulturális és sport életének fejlesztése érdekében végzett kiemelkedő tevékenységet. Az idén a város legnagyobb kitüntetését Papp Gyula nyugállományú pedagógus kapta. Az elismerést ünnepélyes keretek között augusztus 20-án a Városházán adták át.
- Gratulálok a kitüntetéshez. Kérem, elevenítse fel életútját.
- 1946-ban születtem Mosonmagyaróváron, a Lucsony utcában. Iskoláimat az akkori 1. számú Általános Iskolában kezdtem, majd a Kossuth Lajos Gimnáziumban folytattam. Születésem óta gondjaim voltak a szememmel, ezért az orvosok nem akarták engedni a felsőbb tanulmányaimat. A gimnázium akkori igazgatója, Hatt János személyesen könyörögte ki az orvosoknál, hogy továbbtanulhassak. Általános iskolai tanáraim közül Pardavi Tiborné Aranka néni sokat segített az önbizalmam növelésében. Gimnáziumi éveim alatt nem tanított, de mentoromnak tekintettem Takács Gizella tanárnőt. Az ő tanácsára jelentkeztem előbb a debreceni egyetemre, majd a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemre. 1965-ben érettségiztem, majd 1965/66-os tanévtől a majoroki iskolában képesítés nélküli nevelőként dolgoztam, magyar történelmet és földrajzot tanítottam. Az egyetemet 1966-1971 között végeztem el, magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát szereztem. 1970-től a 1. számú Általános Iskolában tanítottam, ezért az utolsó évet levelező tagozaton végeztem el. 1973-ban feleségem miatt Sátoraljaújhelyre költöztünk. 1 évet töltöttünk itt, majd 3 évet Edelényben. 1977-ben hazaköltöztünk, egy évig ismét a majoroki iskolában dolgoztam. Ezt követően egy évig párhuzamosan a mai Móra iskolában és a Haller iskolában tanítottam. Végül Pollreisz Józsefné igazgatónő 1978 januárjától véglegesített a Haller iskolában, ahol 2007-ig, nyugdíjazásomig dolgoztam.
- Milyen szakmai feladatokra emlékszik a Haller iskolában töltött évekből?
- 1980-ban az akkori igazgatónő megkért, tanulmányozzam Haller Jánosnak a nevezetes emberekről szóló kétkötetes kéziratát. Ebből készítettem egy 25 oldalnyi ismertetőt, mely 200 példányban jelent meg. 71 nevezetes ember életét mutattam be a kiadványban. A ’80-as években kezdtem érdeklődni a közélet iránt. Nagyon érdekelt a helytörténet, 13 alkalommal szerveztem meg a helyi iskolák számára a helytörténeti vetélkedőt. Máig hálás vagyok Kimlei Péternek, a könyvtár helytörténészének, hogy olyan színvonalas versenyeket tudtunk szervezni az ő közreműködésével. Büszke vagyok arra, hogy gyermek- és ifjúságvédelmi felelős lehettem 30 évig a Haller iskolában. Megismerkedtem Takáts Gyulával, aki a Családsegítő Központ vezetője volt. „Együtt a gyermekekkel a gyermekekért” címmel szerveztünk egy mozgalmat a helyi iskolák részére. Ez a program az Éltes iskola táborozásának anyagi megsegítésére indult, de olyan sikeres lett, hogy másokat is támogatni tudtunk. Több évig ment a program.
- Neve a város közvéleménye számára összefonódott az 1956. október 26-i események feltárásával. Az akkori MDF tagjaként vett részt a kutatómunkában. Miért volt fontos Önnek az igazság felderítése?
- Azért volt fontos, mert annyi hazugság tapadt ’56 köré, és annyi gyalázat érte városunkat miatta. Kellett végre valaki, hogy tisztázza az 1956-ban történteket. Páran voltunk csak, Szeredi Kálmánnak, Németh Alajosnak, Sólyom Tibornak és nekem volt a legnagyobb szerepünk a kutatásban. Szeredi Kálmánnak lehetővé tették, hogy megjelentessünk egy dokumentum könyvet „In memoriam Mosonmagyaróvár 1956. október 26.” címmel. Csicsai Ferenc tanárral ketten szerkesztettük meg a kötetet 11 órányi hanganyag alapján. Az 1989 novemberében megjelent könyvnek máig fontos dokumentumértéke van.
- Milyen körülmények között tudták végezni a kutatómunkát? Voltak támogatók vagy ellenzők?
- A állampárt nem akadályozta az akkori tevékenységünket, de nem is segítette. A lakosság segített sokat. Akkoriban egy továbbképzésen vettem részt, ahol írtam egy záró dolgozatot, ami ezekről a kutatásokról szólt. A dolgozathoz 7 kötet mellékletet adtam be, mely a későbbiekben nagyon kapós lett az egyetemen.
- Tagja az ’56-os Egyesületnek. Milyen tevékenységet végez a szervezetben?
- Szeretnénk megőrizni az 1956-os áldozatok emlékét. Ugyanakkor csalódott vagyok, mert évről évre egyre kevesebben jönnek el a megemlékezésekre.
Nagy Sándor