Dr. Porpáczy Krisztina – TISZA jelölt
“Számomra a civil munka nem kampány időszakhoz kötött, hanem természetes felelősségvállalás.” Az életutam nem különleges, inkább következetes. Szombathelyen születtem, ott kezdődött az életem és a hivatásom is. Ápolóként végeztem, majd a Semmelweis Egyetemen tanultam tovább, ott szereztem orvosi diplomát. Az egyetemi évek alatt sem szakadtam el a gyakorlattól: végig dolgoztam ápolóként házi betegápolásban, intenzív osztályon és járóbeteg-ellátásban is. Ez a kettős tapasztalat – az ápolói és az orvosi nézőpont – máig meghatározza, hogyan gondolkodom a betegekről és az egészségügyről.
Harminc éve tanulok és dolgozom az egészségügyben, húsz éve háziorvosként. Vidéken élek, itt dolgozom, itt nevelem a gyermekeimet, és nap mint nap ugyanazokkal az emberekkel találkozom, akikkel egy közösséget alkotunk. A háziorvosi munka számomra nemcsak szakma, hanem folyamatos jelenlét és felelősség: ismerem a családokat, látom a generációkat felnőni, és végigkísérem az embereket életük legnehezebb és legszebb pillanataiban is.
Háromgyermekes édesanya vagyok. A család számomra időbeosztás, aggódás, tervezés, kompromisszumok és örömök. Pontosan tudom, mit jelent dolgozó szülőnek lenni, mit jelent a kiszámíthatóság hiánya, és milyen, amikor egy rendszer nem segít, hanem nehezít. Fontos része az életemnek a zene is: ötéves korom óta hegedülök, és korábban a mosonmagyaróvári Visszhang Vegyeskar tagja voltam. A közösséghez tartozás, az egymásra figyelés és az együtt gondolkodás itt is alapélmény volt. A gyerekeim is viszik tovább a zenélés örömében osztozást.
A civil szférában mindig aktív voltam. A Példa Egyesület a Szigetközi Gyermekekért alapítója voltam, és ma is támogatója vagyok. Részt vettem helyi szakmai és közösségi kezdeményezésekben, szakmai érdekképviseleti munkában és olyan együttműködésekben, amelyek az alapellátás, a helyi közösségek és az életminőség javítását szolgálták. Számomra a civil munka nem kampány időszakhoz kötött, hanem természetes felelősségvállalás.
Közéleti szerepvállalásom része a szakmai érdekképviselet is. A Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron vármegyei alelnökeként és a háziorvosi csoport lemondott vezetőjeként évekig dolgozom/tam a kollégák munkakörülményeinek javításáért, mindig a betegbiztonságot szem előtt tartva.
Orvosként naponta tapasztalom, hogy a rendszer sokszor nem a betegek érdekei szerint működik. Ma nincs egységes, standardizált, intézményi szintű panaszkivizsgálás. Nincs az intézményektől független, másodfokú jogorvoslati lehetőség. A hatósági eljárások gyakran munkaerő- és forráshiány miatt el sem indulnak, vagy szakmailag megalapozatlan döntésekkel zárulnak. A betegjogi képviselők rendszere nem független, alulfinanszírozott és túlterhelt, így nem tudja betölteni a szerepét. Ebben minden benne van, ami ma jellemzi a betegpanaszok kivizsgálását – és azt is, miért veszett el a bizalom.
Azért vállaltam a képviselő jelöltséget, mert egy ponton túl nem volt elég szakmailag vagy civilként megszólalni. Ezeken a problémákon változtatni kell a kormányváltás után, hogy az egészségügy valóban emberközpontú legyen. Az évek során összegyűjtött tapasztalataimat helyi tapasztalattal, szakmai tudással és emberséggel szeretném a környék lakóinak szolgálatába állítani, mindig a betegek és a kollégák érdekét is szem előtt tartva.