A századik évéhez közeledve április 11-én, a Költészet Napján dr. Takács Gizella, Gizi néni tizedik könyvét mutatta be sok derűvel és humorral egykori tanítványai és tisztelői előtt Mosonmagyaróváron.
Legyenek eszményeitek, hogy idővel ti is eszményekké váljatok – ez az egyik életbölcsessége a 99. évében járó Gizi néninek, aki jubileumi tizedik kötetét tanítványai körében mutatta be Mosonmagyaróváron. Közel a századik évéhez dr. Takács Gizella nyugdíjas pedagógus tizenegyedik könyvét is beharangozta.
Gizi néninek egészen rendhagyó módon, 82 éves korában jelent meg az első könyve Szólj, síp, szólj címmel, utána pedig kétévente egy újabb munka látott napvilágot. A dunaszigeti születésű, kilencvenkilencedik évét taposó hölgy azonban mindenekelőtt pedagógusnak tartja magát, a hivatást hatvan évig gyakorolta, először Mosonmagyaróváron, majd Kassán, végül pedig Tapolcán, ahol jelenleg is él. Korát meghazudtoló energiával, közel a századik évéhez érkezett vissza a Lajta-parti városba, ahol tanítványai körében, a Panoráma Hotelben mutatta be jubileumi, tizedik verseskötetét, mely az Ezer jó fű címet viseli.
Gizi néni előtt sorra sorakoztak fel az egykori tanítványok, és a szépkorú pedagógus nevükre és arra is emlékezett, hol tanította őket. Pedig a pályán töltött hat évtized alatt sokak életében hagyott nyomot. Gizi néni a magyar és a néprajz szakok mellett kémiából is diplomát szerzett, és természettudományokat ugyanúgy oktatott az évek alatt, mint humán tantárgyakat. Bevallása szerint tizenötezer diákot tanított, sajnos közülük legalább négyezren már nem élnek. Elsőként rájuk emlékezett meg, Kodály egykori tanítványa, akitől a nótaszó sohasem állt távol, és mint mondta, az ő korában sok fruska nem dalol, de ő bizony készült néhány, általa megzenésített verssel. Már a mostani, tizedik kötet is szép kerek szám, ám Gizi néni fáradhatatlan. A tizenegyedik kötetét is beharangozta, melyben „visszautazik” szülőfalujába, Cikolára.
Reményét fejezte ki, hogy nem a mostani az utolsó találkozó mosonmagyaróvári tanítványaival. Hangsúlyozta: az alkotás tartja életben, és addig ír, amíg él, és ez fordítva is igaz.
A végtelen derű és jókedv, ami árad belőle, annak a szeretetnek is köszönhető, amit a tanítványaitól kapott – véli a pedagógus, pedig az élet Gizi néninek sem volt mindig könnyű. Ugyanakkor vallja: „a legnehezebb időkben is meglehet találni, hogy emberek maradhassunk, s ehhez erkölcsösség szükséges”.
A kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka, így felelt. – A hit és a hideg víz – válaszolta mosolyogva, hozzátéve, hogy sem az éhségtől, szomjúságtól, sem a fáradtságtól nem szabad félni. Az egybegyűlt, főként nyugdíjaskorú tanítványoknak számos életbölcsességet osztott meg még az egykori pedagógus, tanácsolva még azt is, „Legyenek eszményeitek, hogy idővel ti is eszményekké váljatok!”. A találkozón sok régi, megmosolyogtató történet előkerült, bizonyítva, hogy a legendás pedagógusok emléke örökké élni fog.
(Forrás: Kisalföld)