Mosonmagyaróvári kertbarátok, pártoló tagokkal, valamint a győri pénzügyőr klub tagjaival kiránduláson vettünk részt október utolsó előtti szombatján. A járványos időszakban nincs nagy lehetőség a közös rendezvényekre sorra tiltják be az összejöveteleket. A zártkörűnek szervezett látogatásunk sok embert érdekelt, annál is inkább mert már szeretne kimozdulni a „bezártságból”. Igaz, hogy a jelentkezők közül többen visszamondták a részvételt, de minket ez sem akadályozott meg a szabadság vágyunk elhatározásában. Az események, a járványos helyzet súlyosbodása szerepet játszik abban, hogy amíg van rá lehetőség mozduljunk ki a bezártságból, vigyázzunk egymásra és nosztalgiázzunk.
Hegyeshalom határátkelőhelyen mentünk és jöttünk, mindenféle akadályt kizárva, szinte megállás nélkül, maszkos szerelésben csak a személyi igazolványt mutattuk fel. A határrendészet előzékenyen előre engedett a sorakozó Román felségjelzésű autóbuszok mellett, így a beszámított félórás átkelés előnye kedvezett a Podersdorfi (Pátfalu) hajókikötő területén gondtalan sétánknak. Kellemes napsütés, ragyogó víztükör, a hajókikötő szépsége, látványa, kihívás volt a fotózásra, persze ezt rajtam kívül mások is kihasználták.
Liba napokra szerveztük ezt kirándulást a Fertő tóra, ahol a nyílt vízen, csodálatos napsütésben, tiszta levegőn a D-vitamin pótlás közepette lelkes csapattal elfogyaszthatjuk az ebédet. Az ebédre frissen sült egész libacomb, hagymás knédlivel és párolt lila káposztával került az asztalunkra. A hajótársaság Ausztriában úgy szervezte az asztalfoglalást, hogy minden második asztalnál foglalhattunk helyet családias környezetet teremtve. A tároló edényekben melegen tartva került hajóra az étel. Az egyszemélyes zenészünk János a tóra való kihajózás közben beállította a szintetizátort és egész tartózkodásunk alatt kitűnő dalamokkal szórakoztatta a társaságot. Táncolni ugyan nem lehetett, de az éneklés nem volt tiltva, ezt ki is használtuk. A hajóra érkezéskor torok fertőtlenítésre igazi szilvapálinkát kaptunk. Az ebéd elfogyasztása után jó minőségű fehér és vörös bort fogyasztottunk, ki mennyit szándékozott inni, mert a költségek ezt is tartalmazták mennyiségre tekintet nélkül.
Szabad vízre érve a tó közepén lehorgonyzott a hajónk. Az elfogyasztott ebédet követően a fedélzeten élvezhettük a napsütést, gyönyörködtünk a tájban, találgatva a körülöttünk látható falvakat és városokat. A sirályok követtek bennünket, szinte megálltak a levegőben, hogy jól sikerüljön a fotózásunk. A dohányosok is kihasználták a lehetőséget a fedélzeten. Eszméletlen jól éreztük magunkat, csak azt sajnáljuk, hogy a magyar Fertő szakaszon ilyen lehetőség nem adatik meg.
A naplemente előtt indultunk a kikötő irányába. Zavartalanul tehettük mert nem volt más hajó a láthatáron, csak a mi hajónk szelte csendesen a vizet. A hajó kapitánya engedélyezte, hogy a kormánykerékhez ülhessek, még ha pár percre a fotózás kedvéért. A kikötést követően, még egy csoportkép készítés, aztán az autóbuszra szálltunk, létszám ellenőrzés után irány Mosonmagyaróvár. Szép napunk volt, ezért fohászkodtam és ezt a hajón megköszöntem az égieknek, mert az imám meghallgatásra került, mert volt erre példa az egy héttel ezelőtti Sopron és környékének látogatása alkalmával.
Jáni Lajos