A Mosonmagyaróvári Civil Szövetség, miután Mosonmagyaróvár valamennyi nyugdíjas klubja ez év márciusban pártoló tagjává vált, vállalásokat tett a nyugdíjas közösségek felé. Ennek egyik eleme volt, hogy minden év nyarán egy nyugdíjas tanulmányutat szervez egy-egy városba, megismerve azon település nyugdíjas szervezeteinek életét, tanulmányozva működésüket, átvéve a jó gyakorlatokat.
Ezen vállalás teljesítésére került sor augusztus 1-én egy Sopronba szervezett nyugdíjas tanulmányúttal, melyen 46 nyugdíjas vett részt Nagy Sándor, a Civil Szövetség alelnöke vezetésével.
A tanulmányúton részt vevő mosonmagyaróvári civil szervezetek: Margaréta Nyugdíjas Klub, Kühne Nyugdíjas Klub, Mosoni Szépkorúak Nyugdíjas Klubja, Mosonmagyaróvári Kertbarátok Köre, Nők a Városért Egyesület és a Mosonmagyaróvári Country Klub tagjai. A küldöttséget elkísérte Ábrahám Tivadar önkormányzati képviselő, az Önkormányzat Humán Ügyek Bizottsága elnöke. Sopronban csatlakozott az utazókhoz Zsámbokiné Buday Anna, az Életet az Éveknek Országos Nyugdíjas Szövetség megyei elnöke.
Az autóbusz reggel 7 órakor indul Óvárról, mindenki az általa megadott felszállási helyen csatlakozott az utazókhoz. Senkire sem kellett várni, gyorsan megtelt az autóbusz. Így pontosan 9 órakor meg is érkeztünk a soproni Városházára, ahol dr. Németh Ádám, a Soproni Járási Hivatal hivatalvezetője, mint idegenvezető várt ránk. A gyönyörű díszteremben megismertük a városháza építéstörténetét, funkcióit. Itt tudtuk meg, hogy több államközi fogadásnak is helyet adott a díszterem. Végül a figyelmes soproniaknak köszönhetően átvettük az Önkormányzat Sopronról szóló ajándék kiadványait. Innen a Fő téren a Városházával szemben található volt vármegyeházára mentünk, amely ma közigazgatási funkciót tölt be, a Járási Hivatal és a Kormányablak található benne. A vármegyeháza dísztermében megismerkedtünk az épület építéstörténetével, volt és jelenlegi funkcióival. Kuriózum volt, hogy a hivatalvezető megengedte, az irodáján keresztül kimehettünk a Fő térre néző teraszra, megcsodálhattuk a tér nagyon szépen felújított épületeit.
A következő úticélunk a Belvárosban található evangélikus templom volt, ahol dr. Krisch András gyűjteményvezető volt a kalauzunk. Sopronba a Luther tanok hamar megérkeztek, az 1500-as évek végén már nagy evangélikus gyülekezet volt a főleg német ajkú városban. Az ellenreformáció korlátozta az evangélikus hitgyakorlást. A gyülekezet nagyságáról mindent elmond, hogy amikor az 1800-as évek végén megépíthették saját templomukat, abban 2500 ülőhelyet kellett biztosítani. A soproni német anyanyelvű lakosok 90%-át 1946-ban kitelepítették. Ma vasárnaponként 300-an látogatják a magyar és német anyanyelvű istentiszteleteket. Az evangélikus gyülekezet büszke arra, hogy a rendszerváltás után ingatlan vagyonukat visszakapták, s abban ma óvodát, általános és középiskolát, szakiskolát, idősotthont működtetnek. A budapesti Deák téri Evangélikus Országos Múzeum után Sopronban van evangélikus múzeum, ahol a helyi evangélikus élet tárgyi emlékeit, relikviáit mutatják be.
Már dél volt, s a többség úgy szavazott, hogy a buszban, s ne a Lővérekben fogyasszuk el szendvicsebédünket. Inkább látogassuk meg a Dömötöri Cukrászdát. Szép idő volt, a teraszon fagyiztunk, kávéztunk, beszélgettünk.
Fél 2 órakor a Pedagógusok Művelődési Házába mentünk, ahol soproni nyugdíjas szervezetekkel találkoztunk: Pedagógusok Nyugdíjas Klubja, Lővéri Nyugdíjas Egyesület, Napsugár Nyugdíjas Klub, Soproni Pénzügyőr Nyugdíjas Klub. Mind a mosonmagyaróvári, mind a soproni szervezetek bemutatkoztak egymásnak. Minden szervezet közel azonos tevékenységet végez, közösséget építenek, programokat szerveznek tagjaiknak, melyek széppé, élményszerűvé teszik a nyugdíjas éveket. Itt derült ki, hogy a művelődési ház az egyetlen pedagógusok által működtetett kulturális intézmény az országban, amely ma alapítványi fenntartásban működik. Itt mutatkozott be az Életet az Éveknek Országos Nyugdíjas Szövetség, ismertetve szerteágazó tevékenységét. Nagy Sándor, Mosonmagyaróvári Civil Szövetség alelnöke kifejezte készségét, hogy ha lehetséges, belépne az Országos Szövetségbe. Gyorsan eltelt egy óra, megérkezett a következő előadó.
Németh Zoltán, a Soproni Szociális Intézmény intézményvezetője tartott vetítettképes személyes hangvételű előadást a soproni idősellátásról. Ismertette az önkormányzati és egyházi fenntartású idősotthonok működési sajátosságait, a bejutás módjait, a színvonalas egészségügyi ellátás nehézségeit. Külön kiemelve a demencia kérdéskörét, kezelésének Sopronban kidolgozott új módszerét. A szociális szférában több évtizede dolgozó elhivatott vezető előadása nagy figyelmet keltett, az előadás után több kérdésünkre őszintén válaszolt. Németh Zoltán felajánlotta, hogy megtekinthetjük az Ikva utcai emelt szintű Idősek Otthonát, de ezzel időhiány miatt nem tudtunk élni.
Ugyanis délután 4 órára vártak bennünket egy fertőhomoki vendéglőbe, ahol a résztvevők estebédet, sertéspörköltet galuskával és savanyúsággal fogyaszthattak el. A vendéglős nagyon készült, a teraszon zenészt fogadva akart bennünket szórakoztatni. Végül bent az étteremben terítettek, mert lógott az eső lába. Neki lett igaza, mert amint megérkeztünk, el kezdett esni az eső. A terveknek megfelelően este hét órára értünk haza.
A Mosonmagyaróvári Civil Szövetség itt is megköszöni a résztvevő civil szervezetek tagjai együttműködését. Rendkívüli esemény nem történt, probléma nélkül vettünk részt a viszonylag szoros időbeosztású programokon.
A soproni nyugdíjas tanulmányutat támogatta Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata és a Miniszterelnökség Civil és Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya. Köszönjük a támogatást!