Szomorúan értesültem Kató István halálhíréről. A mostani pandémiás időszakban leginkább garázsaink előtt találkoztunk, mivel garázsszomszédok voltunk. Mindig üdvözöltük egymást, s 
röviden beszámoltunk tevékenységünkről.
Pistát még VOLÁN dolgozóként ismertem meg, egyszer-kétszer autóbuszrendelés okán volt közös ügyünk. Már akkor feltűnt nyitottsága, víg kedélye. Az utóbbi években a Lajtha László Vegyeskari Egyesület elnökeként volt közös ügyünk. Szívén viselte az egyesület sorsát, amelynek alapító tagja volt. Beszámolt a kóruspróbákról, a hazai és külföldi fellépések élményeiről. Úgy gondolom, Pista az egyesület motorja volt, közösségteremtő és -építő tevékenysége példamutató. Az utóbbi években sokat betegeskedett, nekem elmondta, hogy le akart mondani az elnöki tisztségről, de nem engedték.
Pistának sajátos humora volt. Élénken emlékszem egy közös esztergomi kirándulásunkra, ahol a buszban egymás mellett ülve számolt be betegségeiről úgy, hogy hasunkat fogtuk a nevetéstől. Meggyőződésem, hogy a túlvilágon is a társaság középpontja, jókedvével derűt hoz a környezetére.
Kedves Pista! Szívünkben ez a derűs kép él rólad, nyugodjál békében!
Nagy Sándor