Emléküket szívünkben őrizzük

 

A Tallós Prohászka István Művészeti Egyesület gyászol, és szomorú szívvel búcsúzik felejthetetlen alapító tagjaitól.

Nagyon nehéz feladat olyan személyekről megemlékezést írni, akik nagyon közel álltak hozzánk, szinte családtagnak számítottak, hiszen 20-22 éve tagtársaink, kollégáink voltak, akik nélkül nem lehetett elképzelni egyetlen kiállítást, programot sem.

A karantén első időszakában elvesztettük Fenyves Mária Annunziátát, aki az egyesületünk műsorszerkesztője, vezetője, költő, író, grafikus, könyvillusztrátor volt. A Krúdy Gyula Irodalmi Kör és a Művészetbarátok Egyesületének titkára, alelnöke, művészeti vezetője volt 1996 óta Budapesten.

Népművelő-könyvtár szakon végzett. Művészeti tanára dr. M. Kiss Pál festő-grafikus, mestere Róna Emy grafikus volt. 34 könyvet írt, számtalan kifestőkönyvet alkotott, mesekönyveket illusztrált. Irodalmi és zenei esték, könyvbemutatók gyakori résztvevője, pályázatok díjazottja volt. Örökké vidám volt, tele tervekkel, ötletekkel, segítőkészséggel. Mindnyájunknak nagyon fog hiányozni kedves egyénisége. 88 éves volt.

Egy héttel később tudtam meg, hogy gyerekkori ismerősöm, iskolatársam, Éder Vilmos mosoni születésű Tallós Prohászka tanítvány kollégám szintén az égiek társaságába távozott.

Egyesületünket dupla veszteség érte. Ők ketten voltak, akikre mindig lehetett számítani, segítőkészségük kiapadhatatlan volt.

Vili várostervező, építészmérnök, kultúrszakon végzett a Műszaki Egyetemen. Egyetemi évei alatt is rengeteg rajza született szorgalmas kezei alatt, később pasztellkréta festészethez orientálódott. Rengeteg vallásos témájú képet festett, melyeket itt, Mosonmagyaróváron több intézménynek ajándékozott (Piarista iskola, plébániák, magánszemélyek, baráti kör tagjai). Örült, ha másoknak munkáival örömet szerezhetett. Elnökségi tagként nagyon tudta hasznosítani magát, mindig mindenben számíthattunk rá.

Nagyon fog hiányozni mindkét tagtársunk. Emléküket tisztelettel és kegyelettel szívünkben őrizzük. A Jó Isten egyengesse további utatokat!

Annunziáta soraival búcsúzunk:

„E végtelen öröm-bánat időözönben
tudom, egy piciny porszem vagyok,
vagy tán rövid életű kicsi felhő,
amit ide-oda csapdos, vagy simogat
a folyton jövő-menő szellő.
Mégis Uram, mégis kérlek,
mert szívemben sok tűz maradt,
adj hát némi haladékot
sötétlő, fénylő eged alatt!”

Pintér Éva elnök