A koronavírus-válság kapcsán a közvélemény fókuszába került az Európai Unió és annak válságkezelési eszközei. Több kritika érte az EU-t a lassú reakció miatt, a valóban kicsit késve meghozott döntéseit viszont esszenciális jelentőségűnek tekinthetjük. Az intézkedések nem véletlenül születtek meg ilyen lassan, és az sem meglepő, hogy végül kellően grandiózusra sikerültek. Az intézmény-rendszer ugyanis kifejezetten bonyolult: Bizottság, Tanács, Európai Tanács, EKB, de az EU működésének megértéséhez fontos tisztában lennünk vele, hogy melyik intézmény valójában milyen feladatokat lát el, és tulajdonképpen melyik is az, amelyik irányítja a közösséget. Ezt járjuk körbe sorozatunkban.

Érdemes az Európai Bizottsággal kezdeni, mert ez a szervezet egyik legidősebb szerve. A Bizottságot nagyon sokszor az EU kormányának nevezik, és ez részben helytálló megállapítás, az összképet nézve azonban ettől nagyon messze van. Az EU több évtizedes múltját meghatározta a kormányközi elmélet és a szupranacionális működést előtérbe helyezők ellentétes felfogása, így az egyes időszakokban az intézményi reformok az aktuális közhangulat szerint alakultak. Ebben a vitában a Bizottság képviseli a nemzetek feletti szintet, azaz működése nagyrészt független a tagállamoktól. A Bizottság elnökét ugyan a kormány- és államfőket tömörítő Európai Tanács jelöli, és a Parlament szavazza meg, és a biztosokat a tagállamok delegálják, de megválasztásuk után nem visszahívhatók, azaz az egyes tagállamok saját biztosukon keresztül nem tudnak hatni a testület működésére, mert a biztos a jelölés után függetlenné válik.

A Bizottságnak annyi tagja van, amennyi tagállama, azaz jelenleg 27. Ez-által a Bizottságnál is fellelhető a nemzetállami politikák érvényesülése, hiszen a 27 biztos nagyon sok, egy átlagos kormánynak messze nincs ennyi minisztere. Az EU többször is csökkenteni kívánta a biztosok számát, és rotációs rendszerben betölteni a pozíciókat.

A Bizottság feladatköre miatt sem lehet azt az EU kormányának nevezni. A nemzeti kormányok feladata a törvényhozás által hozott jogszabályok végrehajtása, a Bizottságnak ilyen jogköre azonban nincs, a meghozott döntéseket a tagállamok hajtják végre, a Bizottság csak ellenőrzi azt. Van azonban a Bizottságnak jogalkotási képessége, nevezetesen kezdeményezhet jogszabályokat, és a megszövegezés is az ő hatáskörükbe tartozik. A jogszabályt azonban a parlamenti elfogadás mellett a Tanácsnak is jóvá kell hagynia, ráadásul az állam- és kormányfőket tömörítő szerv még utasít-hatja is a Bizottságot jogszabályok meg-fogalmazására.

A testület tehát valójában nem rendelkezik akkora súllyal, hogy az EU első számú szervének tekintsük. Van azonban olyan hatáskör, amely fontos szereplővé teszi a Bizottságot, ez pedig az el-lenőrzés és az EU költségvetésének kezelése. Amikor a tagállamok által összeállított költségvetésből pénzt kap egy ország, azt a Bizottság ítéli oda (persze előre meghatározott módon), és ha operatív jellegű szankciókat kell kezdeményezni vagy lefojtatni (például túlzottdeficit-eljárás), azt a legtöbb esetben a Bizottság végzi. A Bizottság tehát nem tekinthető kormánynak.

(Forrás: Portfolió, 2020.08.09)

 

Vissza a kezdőoldalra