December 21-én emlékezők gyűltek össze a Cselley-ház dísztermében. 30 évvel ezelőtt a temesvári forradalom hírére spontán összefogás kezdődött az egész országban, így Mosonmagyaróvárott is. Adományokból összeállított több mint tizenkettő segélyszállítmány indult Erdélybe. A szervezők, sofőrök, kocsikísérők elevenítették fel az 1989-ben történteket.

Tóth Máté, a Hansági Múzeum történésze, a rendezvény egyik szervezője köszöntőjében elmondta, hogy a harmincadik évforduló adott alkalmat és lehetőséget arra, hogy a város ezen kevésbé ismert eseményét újra a középpontba állítsák. Ha a nagypolitika nem tud mit kezdeni a helyzettel, akkor az önszerveződő civileknek kell a kezükbe venni az irányítást, s az országhatáron átívelő nemzeti összefogásról tanúbizonyságot tenni. Harminc év után a mosonmagyaróvári és városkörnyéki névtelen hősök megérdemlik, hogy az egykori eseményeket számba véve, az önkéntes segítők sokszor hősies teljesítményét megismerje a mai társadalom, név szerint megköszönve áldozatos munkájukat.

Az emlékülést megtisztelte jelenlétével Dr. Nagy István agrárminiszter, a térség országgyűlési képviselője, aki köszöntőjében kiemelte, hogy a rendszerváltás hajnalán a kárpát-medencei magyar nemzettudat kialakulását nagyban segítette az erdélyi segélyakció. Ekkor nyílt először lehetőség arra, hogy Magyarország ne csak szavakban, de tettekben bizonyítsa a magyar nemzet összetartozását függetlenül attól, hogy a történelem viharai kit hova sodortak.

Ezt követően a miniszter emléklapokat adott át segélyakció résztvevőinek.

Oklevelet kapott mosonmagyaróvári polgárok: Knausz Ferenc (szervező), Vörös Géza (szervező), Kránitz József (szervező), Csicsai Ferenc (szervező), Kiczenkó Mária (szervező), Kránitz János (szervező), Kránitz István (szervező), Takács Tibor (sofőr), Kiss Miklós (sofőr), Szeredi Kálmán (kísérő), Nagy Sándor (kísérő), Németh Alajos (kísérő), Papp Gyula (szervező).

Oklevelet kapott városkörnyéki polgárok: Dr. Cséfalvay György, Ásványráró (szervező), Cseh András, Darnózseli (szervező), Zsigmond Péter, Dunakiliti (sofőr), Böröczki Zoltán, Halászi (sofőr), Smuk Árpád, Halászi (sofőr), Duskievicz Rudolf és Duskievicz Ru-dolfné, Püski (szervezők) Fekete István, Vámosszabadi (sofőr), Kiss Károly, Dunaremete (sofőr), Bognár Béla, Győr (sofőr).

Ezt követően egy kerekasztal beszélgetésen Papp Gyula, Szeredi Kálmán és Nagy Sándor idézte fel saját nézőpontjából az akkori eseményeket, azok hát-terét.

Papp Gyula így emlékezett: „Az 1989-es temesvári eseményekhez kapcsolódóan Mosonmagyaróvárott két tüntetést is szerveztünk az MDF-fel. Az elsőt december 15-én kézműves módszerekkel. Dömötör Tibor, az MDF első helyi elnöke készítette a szórólapokat, melyeket magam hordtam ki az üzletekbe, ahol kirakták az ajtókra. Tőkés Lászlóért a városi művelődési házhoz vártuk a tüntetőket. Akkor pár tucatnyian jöttek le, Kiss Miklós evangélikus lelkész mondott imát. December 22-én délben jelentették be a rádióban, hogy Ceausescu elmenekült. 17 éves korom óta nem sírtam, akkor azonban a szabadság eufóriájában potyogtak a könnyeim. A második, december 22-i tüntetésre, amit szintén a városi művelődési házhoz hirdettünk meg, hatalmas tömeg gyűlt össze, több százan csatlakoztak. Csicsai Ferenc tanár mondott akkor beszédet. A művelődési házzal szemközt állt egy nagy autó, ami pillanatok alatt megtelt adományokkal. Nagy József néhai plébános a magyaróvári plébánia altemplomában is gyűjtött tartós élelmi-szereket, ruhákat, melyek szintén az első segélyszállítmánnyal indultak Erdélybe. Minden spontán alakult, listát, névsort nem vezettek, de az bizonyos, hogy az első szállítmányt Zsigmond Péter és Böröczki Zoltán vitte. Az SOS Temesvár – SOS Mosonmagyaróvár feliratú tehergépkocsiról többször bejátszott felvételt a Magyar Televízió. Az MDF koordinálásával összesen tizenkét fuvarról tudunk, de ezenkívül más szervezésben – magánszemélyek és cégek is az ügy mellé álltak – további szállítmányok indultak.”